Hallok, nézek, érzem elvesztem,
már nem testemben létezem.
Szívem elvágyik,
elmém elmászik.
Valahol utam során,
tévedtem tán?
Nem tudom,
elszállt a nyugalom.
Bőr hurok a nyakamon.
Nézem simogatom
végén a fém darabot,
ő sem ad nyugalom falatot.
Nyakamon rozsda folt,
büszkeségen fekély folt.
Kong a harang,
Fehérlik a haj.
Eldobtam üres béklyóm,
velehalt a büszke sólyom.
Elveszett az igaz,
helyette burjánzik a gaz.
Megvetés, irigység,
megtört az irdatlan ég.
Dühödt erőt ad, mi megköti kezemet,
erőt mi kifordít, s betemet.
Nem marad utána más,
csak néma üresség, vágyakozás.
Pusztító tűz kél a szememben
pusztán érted ég édes szerelmem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése