Most inkább csak idézgetni fogok és kommentálni.
Kínai univerzisták
„Aki nem mutogatja magát – ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik – sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet – azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki nem képes
megküzdeni.”
Azért csak módjával…
„Légy kevésbeszédű! A szélvihar nem tart éjszakától reggelig. a zivatar nem tombol egész napon át. Ég és Föld tehát rövid ideig cselekszik. Légy kevésbeszédű.”
Már a cica is elvitte a nyelvem…
„Az ember születésekor lágy és hajlékony. Halála után kemény és merev. Minden növény születésekor lágy és hajlékony. Pusztulása után kemény és merev. Ezért minden, ami az élet követője – lágy és hajlékony. Minden ami a halál követője – kemény és merev.”
Én már életemben is merev vagyok…
Zsidó-keresztény szerzők
„Sokkal jobb dolga van a kettőnek, mint az egynek. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli társát. Jaj, pedig az egyedülvalónak, ha elesik, nincsen aki felemelje. Hogyha együtt feküsznek ketten, megmelegszenek. Az egyedülvaló pedig mi módon melegedhet meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak, és a hármas kötél nem hamar szakad el.”
Voltam már egyedül földön és felkeltem az ember képes rá, de közben elveszíti a kapcsolatra való képességét, találtam valakit vagy ő találtam rám nem tudom és szeretném, ha örökre mellettem maradna és vigyázna rám és én újra megtudjak nyílni…
Buddha és követői
„Egy régi kétség mardos engem egyre: hogy mily sors vár az emberre, ha meghal? Némelyek azt mondják: Van másvilág is. Mások meg azt mondják: semmi sincsen. Adj választ erre. Tárd fel ezt előttem.” „Az istenek is vitatkoznak rajta. Nehéz kérdés ez. Bonyolult. Nagyon mély. Ne kívánd tőlem, hogy feleljek erre. Ritkák között is ritka, aki érti, s megértése az érvelés felett áll.”
Köszönöm…
Modern ezoterikusok
"Ha a szexualitásból kiirtják a szellemet, akkor a nemiség holteste megfertőzi rothadásos bűzével az egész civilizációt.”
Megtörtént…
„Az ember nemcsak az örömöt szereti. Ugyanannyira szereti a szenvedést is. Ezért soha nem fog lemondani az igazi szenvedésről, vagyis a rombolásról és a káoszról.”
Mondjon le! transzparensekkel tiltakozzunk az emberiség ellen…
„Ha sokat bizonygatod saját korlátaidat, bizony köréd épülnek.”
Már késő…
Leginkább az én Rékám figyelmébe ajánlanám ezt az irkálmányt, ne félj, csak azt próbálom elmondani, hogy szükségem van Rád és a segítségedre, hogy megnyílhassak fesztelenül és félelem nélkül. Azt, hogy nem tudom kivagyok talán ő…
Fakó zarándok
Köpenye ölelő éjszaka,
csizmája suhanó szellő.
Tekintete halott akarat,
hangja néma erő.
Arcát eső takarja,
léptei nehéz ólmok.
Életét halál akarja,
céljai végtelen ormok.
Mondjam azt, hogy átok,
míg meg nem áll?
Inkább várok,
még a halál magához ránt.
Egyedül, házát keresi,
hol mindent meglel mi ő.
Létét fájdalom verdesi,
minden mi nem ő.
Nyugalomért esedez,
békéért imádkozik.
Az utak máshová vezetnek,
akaratlanul könnyezik.
Önmaga lázad,
pedig csak a régi.
Mindenki ellene árad,
élete mintája égi.
Hűtlenek az emberek,
mindenhez és magukhoz.
Élvezetet nyernek,
és utat a pokolhoz.
A pokol nem kín,
nem fájdalmak háza.
Csupán lelkük kín,
lelkük elvesztése ára.
Házat talált,
őrülten vigadozott.
Az ember már hátrált,
élete újra hanyatlott.
Újra útra kél,
kétellyel szívében.
Ismét cél ér
gondolatok fejében.
Higgyen e,
az új ház hívó szavának.
Engedjen e,
az új érzések halmának.
A múlt halványul,
üszkös ház csupán.
Az élet újra dúl,
a varjú hangja halovány.
Boldogság élete,
nem bántja bánat.
Csupán időn függ léte,
háza nem kér árat.
Köpenye ölelő éjszaka,
csizmája suhanó szellő.
Tekintete halott akarat,
hangja néma erő.
Arcát eső takarja,
léptei nehéz ólmok.
Életét halál akarja,
céljai végtelen ormok.
Mondjam azt, hogy átok,
míg meg nem áll?
Inkább várok,
még a halál magához ránt.
Egyedül, házát keresi,
hol mindent meglel mi ő.
Létét fájdalom verdesi,
minden mi nem ő.
Nyugalomért esedez,
békéért imádkozik.
Az utak máshová vezetnek,
akaratlanul könnyezik.
Önmaga lázad,
pedig csak a régi.
Mindenki ellene árad,
élete mintája égi.
Hűtlenek az emberek,
mindenhez és magukhoz.
Élvezetet nyernek,
és utat a pokolhoz.
A pokol nem kín,
nem fájdalmak háza.
Csupán lelkük kín,
lelkük elvesztése ára.
Házat talált,
őrülten vigadozott.
Az ember már hátrált,
élete újra hanyatlott.
Újra útra kél,
kétellyel szívében.
Ismét cél ér
gondolatok fejében.
Higgyen e,
az új ház hívó szavának.
Engedjen e,
az új érzések halmának.
A múlt halványul,
üszkös ház csupán.
Az élet újra dúl,
a varjú hangja halovány.
Boldogság élete,
nem bántja bánat.
Csupán időn függ léte,
háza nem kér árat.
