Ez a csoda sem tartott sokáig. Érthetetlen miért reagáltam így. Keserűség, gyomor ideg és kedvtelenség, ezt, mit a keléskor reám váró SMS-es okozott és csak most, egy totálisan összedőlt és megerőszakolt nap után jövök rá, érzem meg, a dolgok talán igazi mi voltját, hisz még mámor ittasan is reám gondolt, engem keresett.
Régebben írtam egy bejegyzést mit nem tettem közzé, túlságosan negatív hangulat vétele miatt, de most a mai napon, a fölöslegesen átélt érzelmek szemléltetésé miatt igen.
Vigasztalás
„Ma csak az vígasztal, hogy lesz a született feleségek.”
Engem aznap más vígasztalt, egy személy, egy személy kiért érdemes küzdenem.
Ma már nem tudom. A mókuskerék miből ki akarok törni és ehhez segítséget kérek, de a segítség mindig egy újabb lakat csupán. SMS írás. Semmi reakció. Később hívás. Fáradtan, nyűgösen érkeztem haza. Nem beszéltünk, egy barátja kötötte le.
A heti munkabeosztásom eldőlt péntek, szombat. Egy nap, egyetlen egy nap a hétből mikor saját életem élhetem, de már ekkor is a hétfő árnyéka mocskolja be.
Hamarosan szünet, 6 nap. És mit várnak? Hogy mind a 6 nap dolgozzam. Ha ellenkezek megszólnak: nem csinálok soha semmit, túl nagy a szám, nem is kötelességük eltartani. Érnek a vádak.
Nincs megnyugvás.
Az iskolában elvárások, folyamatos ordibálás és erkölcstelen, ízléstelen osztálytársak, pont mint a világ.
Nincs megnyugvás.
Nem keres, nem tesz semmit, egyáltalán gondol e rám? Mikor összedől és rád omlik minden, hozzá fordulsz, mint utolsó mentsvár, de ő elfordul.
Nincs megnyugvás.
Éjszaka, talán majd az ágy lesz az egyetlen vigaszom, de a megnyugvás itt sem jön, gondolatok törnek rám, a megnyugvás sosem jő…
Nincs megnyugvás…
Elegem van. De végleg? Egy harcos sosem adja fel. De harcos sem vagyok, miért küzdjek?
Ahogy lassanként megnyugodtam halott magányomban, úgy lett a borult időből egyre napsütöttebb. Szinte már félek, ha újra eljő a tél.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nap. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. április 17., péntek
2009. április 16., csütörtök
"Csak egy csiga..."
Írni, írni akarok és írni is fogok, bár mondandóm több annál mit sem szavakkal megfogalmazható, leírható lenne, de még is neki állok és megpróbálkozom vele. Valahol tavaly év vége felé vesztettem el önmagam, álmaim és mindent miért küzdöttem. Nem is érdekelt sodródtam csak az árral és túlélésre játszottam egyedül. Az idő halad tával megéreztem én vagy lelkem azt már nem tudom, hogy ez az állapot korántsem jó. Hisz nem némulhatok meg, nem vakulhatok meg, nem tehetem mert élnem kell, élni akarok jobban mint bármelyik lény e földön és ezt most érzem a legjobban. Nem maradt semmim csak Ő, Ő egyedül és ezt a terhet nem viselhette. Mindenegyes elszakadásunk halál volt a számomra és minden egyes találkozás az újjászületés. De nem akarok ily sokszor meghalni, a hall fáj, rossz érzés. Többször is elhatároztam újra régi leszek, de hiába mondtam ki sosem változott meg, de tegnap, tegnap magától, szinte egy csapásra. Egy egyszerű délután mit Vele töltöttem, nem is értem mi változott akkor meg, de mikor elkellett válnom, nem fájt, boldog voltam, nem azért mert el kellett mennem, hanem mert egy általános boldogság tudta tört rám és élveztem, hogy vagyok. Csak ültem a buszon, nyitott ablaknál és éreztem a zöld ízét, az élet illatát. Ott volt mellettem és körül ölelt. Emberek között sem veszett el, mosolyogtam rájuk, mit nem értettek, meghőköltek és zavaruk láttán csak nevettem. Vonatról leszállva séta várt reám az éjszakába. Szokásom azt diktálta gyorsan szedjem lépteim, mert sok még a teendő, de nem, nem ez történt. Ez a nap más volt. Lassan indultam el. Éveztem a csillagok ragyogását, a nyári éjszaka langyos édeskés ízét, a leírhatatlan hangulat mámorát, a sötétség bársony ölelését. Szeretem a nyári éjszakákat, újra szeretem és mindezt neki köszönhetem. És az a beszélgetés, az fél óra mit szinte végig hadartam és meséltem egyszerű, de meghatározó élményem. Remélem személyesen is lesz lehetőségem ilyen élmények megosztására és átadásra.
A kultúra ismét lehull rólam és az égiek is úgy akarják nem taszít el magától és éltető csókjaitól különcségem miatt. Elválásunk már nem halál. A boldogság már bennem él és találkozásunkkor ölt testet.
A címet rajtam kívül egy személy értheti, ki remélem különcként is szeret
A kultúra ismét lehull rólam és az égiek is úgy akarják nem taszít el magától és éltető csókjaitól különcségem miatt. Elválásunk már nem halál. A boldogság már bennem él és találkozásunkkor ölt testet.
A címet rajtam kívül egy személy értheti, ki remélem különcként is szeret
2009. március 7., szombat
Összegzés
2009.03.05. 05:00 kellés, egy unalmas és fárasztó nap az iskolában, egy meg nem talált kiállítás, végezetül munka. Nem láttam msn-en a mai fiatalság pestisén. Felhívtam, mert sejtettem lehet hosszú ideig nem lesz lehetőségünk beszélni. Rosszkedvű volt. Majd feljött. Semmi változás. Majd távozás előtt pár pillanattal olyan tényt közöl mi eddig is pengeélen táncoló nyugodalmamat elsöpri, hirtelen távozik.
2009.03.06. Suli helyett irány az Oktogon és egy idegen iskola hol egy megnyitón kellett részt vennem. Találkozás egyik legjobb barátjával és annak barátnőjével, haverjával. Még 9 óra sem volt, de már részegek. Az ismeretlen lány folyamatos unszolása a dohányzásra azzal az indokkal, hogy egészséges. Megtudni ki mikor borotválkozott és nem, nem az arcán… Osztályfőnökünket ajándékkal lepik meg, naná hogy senki nem szándékszik elvállalni, majd én… Irány a munka, Kőbányán, hol nem bírom tovább és felhívom, még mindig letört. Munka közben Pyt és Vadi is keres. Munka tovább a Sasadi úton. Újra felhívom, végre boldognak hallom, hosszú beszélgetés és a vonal megszakadt, hiába a rengeteg próbálkozás eredménytelen. Vadi és Pyt ismét keresnek. Irány a Teke. Régi ismerős, valamiért pozitívan állt hozzám, túlságosan pozitívan… Menekülés… Vonaton egy ismerős, rossz állapotban, pátyolgatás.
2009.03.07. Reggel. Fehér plafont bámulom. Az időjárás zord, hideg, esős, szél marcangol mindent, pont olyan mint én belülről. Érzem, nincs rám szükség, senkinek és semminek. Próbálok segíteni, de nem kérnek belőle, nem próbálnak segíteni, mert nem látják hogy kell, vagy csak egyszerűen nem érdekli őket. Nincs rám szükség, nem hiányzok sehonnan és senkinek. Mementóként hatok, de csak árnyként maradok meg. Érezni teljes szükségtelenséged, nincs is annál rosszabb. Nincs értelem, nincs ok, nincs cél, nincs semmi. Csak te egyedül, de magadnak már nem élsz, mert számodra más fontosabb, mint saját magad. Fekszel, bámulod a fehér plafont az időjárást mi lelkedre emlékeztet, oldalra fordulsz, a tigrisre nézel, de már ő sem segít. Munka. Bogi keres. Még mindig nem tudom eléri őt. Vajon mi történt? Talán csak a telefonja merült le, de akkor miért nem keres másikról. Baleset érte? Talán tényleg nincs szükség rám. Mozi (Watchmen). 23:30 a filmről kijövet észlelem 3 vagy 4 nem fogadott hívás egy fura számról… Talán ő? Már csak egy napot kell túlélnem.
2009.03.06. Suli helyett irány az Oktogon és egy idegen iskola hol egy megnyitón kellett részt vennem. Találkozás egyik legjobb barátjával és annak barátnőjével, haverjával. Még 9 óra sem volt, de már részegek. Az ismeretlen lány folyamatos unszolása a dohányzásra azzal az indokkal, hogy egészséges. Megtudni ki mikor borotválkozott és nem, nem az arcán… Osztályfőnökünket ajándékkal lepik meg, naná hogy senki nem szándékszik elvállalni, majd én… Irány a munka, Kőbányán, hol nem bírom tovább és felhívom, még mindig letört. Munka közben Pyt és Vadi is keres. Munka tovább a Sasadi úton. Újra felhívom, végre boldognak hallom, hosszú beszélgetés és a vonal megszakadt, hiába a rengeteg próbálkozás eredménytelen. Vadi és Pyt ismét keresnek. Irány a Teke. Régi ismerős, valamiért pozitívan állt hozzám, túlságosan pozitívan… Menekülés… Vonaton egy ismerős, rossz állapotban, pátyolgatás.
2009.03.07. Reggel. Fehér plafont bámulom. Az időjárás zord, hideg, esős, szél marcangol mindent, pont olyan mint én belülről. Érzem, nincs rám szükség, senkinek és semminek. Próbálok segíteni, de nem kérnek belőle, nem próbálnak segíteni, mert nem látják hogy kell, vagy csak egyszerűen nem érdekli őket. Nincs rám szükség, nem hiányzok sehonnan és senkinek. Mementóként hatok, de csak árnyként maradok meg. Érezni teljes szükségtelenséged, nincs is annál rosszabb. Nincs értelem, nincs ok, nincs cél, nincs semmi. Csak te egyedül, de magadnak már nem élsz, mert számodra más fontosabb, mint saját magad. Fekszel, bámulod a fehér plafont az időjárást mi lelkedre emlékeztet, oldalra fordulsz, a tigrisre nézel, de már ő sem segít. Munka. Bogi keres. Még mindig nem tudom eléri őt. Vajon mi történt? Talán csak a telefonja merült le, de akkor miért nem keres másikról. Baleset érte? Talán tényleg nincs szükség rám. Mozi (Watchmen). 23:30 a filmről kijövet észlelem 3 vagy 4 nem fogadott hívás egy fura számról… Talán ő? Már csak egy napot kell túlélnem.
2009. február 2., hétfő
2009. január 31., szombat
Gyógyulás
1. fejzet 3. ciklus 5. nap
Egész nap fekvés az ágyban, nem az én reszortom… Egyedül a folytonos msn-ezés Rékával tartott életben, csak sajnos semmi értelmessel nem szolgálhattam… A szombati előre megtervezett teljes program elszúrva… általam…
Egész nap fekvés az ágyban, nem az én reszortom… Egyedül a folytonos msn-ezés Rékával tartott életben, csak sajnos semmi értelmessel nem szolgálhattam… A szombati előre megtervezett teljes program elszúrva… általam…
2009. január 30., péntek
A betegség
1. fejzet 3. ciklus 4. nap
Késlekedtem, jó pár napja nem írtam. 9 év után egy betegség ismét leterített. Napom örömmel kezdtem, hisz találkozóm volt Vele megbeszélve. Ez mi igazán erőt ad egy unalmas, szar naphoz is. Suli, utána gyorsan munkába, a rosszul lét már itt elkezdődött, de nem érdekelt tudomást sem vettem róla. Felhívott, hallotta hangomon, hogy valami nincs rendben, „halasszuk el” nem, makacsságom nem tűrt bárminemű kibúvót is. Felé utazva a rosszul lét már kezdett elviselhetetlen lenni. Látta rajtam, haza parancsolt, itt már nem ellenkeztem, éreztem nem bírom sokáig. Nem is bírtam… Bántott fölösleges utazott, fáradozott, elrontottam mindent… Elkísért, mert hisz hát ez „természetes”. Attól tartok nem, a mai világban nem. A lusta és egoista emberekkel megtöltött világban a másikkal való foglalkozás és együtt érzés már réges-rég kiveszett. Csodálatos teremtés…
Késlekedtem, jó pár napja nem írtam. 9 év után egy betegség ismét leterített. Napom örömmel kezdtem, hisz találkozóm volt Vele megbeszélve. Ez mi igazán erőt ad egy unalmas, szar naphoz is. Suli, utána gyorsan munkába, a rosszul lét már itt elkezdődött, de nem érdekelt tudomást sem vettem róla. Felhívott, hallotta hangomon, hogy valami nincs rendben, „halasszuk el” nem, makacsságom nem tűrt bárminemű kibúvót is. Felé utazva a rosszul lét már kezdett elviselhetetlen lenni. Látta rajtam, haza parancsolt, itt már nem ellenkeztem, éreztem nem bírom sokáig. Nem is bírtam… Bántott fölösleges utazott, fáradozott, elrontottam mindent… Elkísért, mert hisz hát ez „természetes”. Attól tartok nem, a mai világban nem. A lusta és egoista emberekkel megtöltött világban a másikkal való foglalkozás és együtt érzés már réges-rég kiveszett. Csodálatos teremtés…
2009. január 28., szerda
Égés
1. fejzet 3. ciklus 2. nap
Öröm, idegesség, megnyugvás, öröm és vágy. Talán így jellemezhetném napom időrendi sorrendben. Révedés a múltba, a régi szép vívás technika órákra. Arra, hogy időt kell szereznem és erőt Szerelmem kedvében járásához. És végül egy csodás délután Vele, úgy érzem szinte már csak ő éltet. De vissza kéne fognom magam, mert szeretettemmel megégetem…
Öröm, idegesség, megnyugvás, öröm és vágy. Talán így jellemezhetném napom időrendi sorrendben. Révedés a múltba, a régi szép vívás technika órákra. Arra, hogy időt kell szereznem és erőt Szerelmem kedvében járásához. És végül egy csodás délután Vele, úgy érzem szinte már csak ő éltet. De vissza kéne fognom magam, mert szeretettemmel megégetem…
2009. január 27., kedd
2009. január 26., hétfő
Új hét, új kavalkád
1. fejzet 2. ciklus 13. nap
Felkelek, mintha csak első órára mennék be, pedig csak negyedikre kéne, de mindez megéri azért, hogy találkozhassak Vele. Sajna a reggel erősen rányomta bélyegét a viselkedésemre, sajnáltam az általam elvesztegetett értékes időt. Egy telefonhívás, a délutáni munka lemondva. Már a tízedik óra környékén járhatunk, mikor egy újabb telefon érkezik. Réka az, kérdéseiből sejtem, megint rám fog várakozni. Sajnálom, hogy nem tudok többet törődni Vele, többet adni Számára… Beültünk a Fehér Holló teaházba, nem olyan hangulatos mint az Altair, de az idő itt is elrepül, míg Vele voltam. Szeretnék tenni Érte, szeretném ha Érezné, Szeretem.
Felkelek, mintha csak első órára mennék be, pedig csak negyedikre kéne, de mindez megéri azért, hogy találkozhassak Vele. Sajna a reggel erősen rányomta bélyegét a viselkedésemre, sajnáltam az általam elvesztegetett értékes időt. Egy telefonhívás, a délutáni munka lemondva. Már a tízedik óra környékén járhatunk, mikor egy újabb telefon érkezik. Réka az, kérdéseiből sejtem, megint rám fog várakozni. Sajnálom, hogy nem tudok többet törődni Vele, többet adni Számára… Beültünk a Fehér Holló teaházba, nem olyan hangulatos mint az Altair, de az idő itt is elrepül, míg Vele voltam. Szeretnék tenni Érte, szeretném ha Érezné, Szeretem.
2009. január 25., vasárnap
Ébredés
1. fejzet 2. ciklus 12. nap
Punyadás, révedés, emlékek, egész nap a szombat este történtek és átéltek hatása alatt vagyok.
Punyadás, révedés, emlékek, egész nap a szombat este történtek és átéltek hatása alatt vagyok.
2009. január 24., szombat
Kárpotlás
1. fejzet 2. ciklus 11. nap
Tegnap felvetődött egy kérdés, vajon kárpótol e a mai nap? A válasz igen, kárpótolt, sőt…
Tegnap felvetődött egy kérdés, vajon kárpótol e a mai nap? A válasz igen, kárpótolt, sőt…
2009. január 23., péntek
Megfeszítés
1. fejzet 2. ciklus 10. nap
Négy óra alvás, nyolc óra az iskolában, öt óra a munkában, majd este egy kötelességbeli kör a Borgödörben és még csak egy szót sem beszélhettem Vele. Remélem a holnap mindenért kárpótol…
Négy óra alvás, nyolc óra az iskolában, öt óra a munkában, majd este egy kötelességbeli kör a Borgödörben és még csak egy szót sem beszélhettem Vele. Remélem a holnap mindenért kárpótol…
2009. január 19., hétfő
2009. január 18., vasárnap
Közveszélyes
1. fejzet 2. ciklus 5. nap
Későn kelés. Hétvégi nagyvásárlás. Parfümmel való önmagam leöntése. Auchanos bevásárló kocsi eltulajdonítása. Tesco mozgóajtóba való ütközés és tönkre tétele. Nővérem nyafogása, a bevásárló kocsi visszavitele. Temetőbe való virágföld kivitele. Egy röpke beszélgetés Titkok Úrnőjével, oly kevés… Annyira hiányzik…
Későn kelés. Hétvégi nagyvásárlás. Parfümmel való önmagam leöntése. Auchanos bevásárló kocsi eltulajdonítása. Tesco mozgóajtóba való ütközés és tönkre tétele. Nővérem nyafogása, a bevásárló kocsi visszavitele. Temetőbe való virágföld kivitele. Egy röpke beszélgetés Titkok Úrnőjével, oly kevés… Annyira hiányzik…
2009. január 17., szombat
Munka
1. fejzet 2. ciklus 4. nap
Egész napos munkálkodás...
Mennyből a pokolba, valahogy így tudnám jellemezni ezt a napot. Bár minden egyes gondolat, mi Titkok Úrnőjét jutatja eszembe erővel töltött el. Erőt adott a nap átvészeléséhez. Mérhetetlen mennyiségű pillanat az mit át kell vészelnem a jelenléte, a személye nélkül.
Egész napos munkálkodás...
Mennyből a pokolba, valahogy így tudnám jellemezni ezt a napot. Bár minden egyes gondolat, mi Titkok Úrnőjét jutatja eszembe erővel töltött el. Erőt adott a nap átvészeléséhez. Mérhetetlen mennyiségű pillanat az mit át kell vészelnem a jelenléte, a személye nélkül.
2009. január 15., csütörtök
Egy csésze tea
1. fejzet 2. ciklus 2. nap
Elaludtam, de ez csak arra szolgált, hogy napom felpörgetve kezdjem. 6 óra az iskolában, egy német, négy lyukas, filmnézéssel és egy tesi. A fociról idejelenne leszoknom. Nagyon jó móka és élvezem is, de némelyik sérülésem mik egyre csak sűrűsödnek kissé elrettentenek. Pörgés volt az egész nap, de a foci fizikálisan lefárasztott, a filmnézés pedig teljesen kiragadott a valóságból.
Találkozás Rékával, egy óra néma csend részemről, képtelen voltam bekapcsolódni a beszélgetésbe. Féltem némaságom ellenszenvet, kétségeket szül. A teázás viszont minden kétségemet eloszlatta.
Minden érintése meleggel tölt el, minden csókja új élettel áld meg, mikor nyakamhoz ér a hideg ráz és élvezem, és miket mond, hihetetlen… soha, senki, semmit, ő mindent… Még csak pár órája váltunk szét, de máris hiányzik. Ez… Ez most annyira tökéletes, hogy már elhinni is nehéz, pedig valóság. A mocskos élet egy olyan fejezete mit csak könyvekből is filmekből ismerünk, egy olyan fejezet mi szavakkal leírhatatlan és az élet minden baját, mocskát felülírja. Ez a fejezet a szerelem.
Elaludtam, de ez csak arra szolgált, hogy napom felpörgetve kezdjem. 6 óra az iskolában, egy német, négy lyukas, filmnézéssel és egy tesi. A fociról idejelenne leszoknom. Nagyon jó móka és élvezem is, de némelyik sérülésem mik egyre csak sűrűsödnek kissé elrettentenek. Pörgés volt az egész nap, de a foci fizikálisan lefárasztott, a filmnézés pedig teljesen kiragadott a valóságból.
Találkozás Rékával, egy óra néma csend részemről, képtelen voltam bekapcsolódni a beszélgetésbe. Féltem némaságom ellenszenvet, kétségeket szül. A teázás viszont minden kétségemet eloszlatta.
Minden érintése meleggel tölt el, minden csókja új élettel áld meg, mikor nyakamhoz ér a hideg ráz és élvezem, és miket mond, hihetetlen… soha, senki, semmit, ő mindent… Még csak pár órája váltunk szét, de máris hiányzik. Ez… Ez most annyira tökéletes, hogy már elhinni is nehéz, pedig valóság. A mocskos élet egy olyan fejezete mit csak könyvekből is filmekből ismerünk, egy olyan fejezet mi szavakkal leírhatatlan és az élet minden baját, mocskát felülírja. Ez a fejezet a szerelem.
2009. január 13., kedd
Az első ciklus vége
1. fejzet 1. ciklus 13. nap
Ezzel a bejegyzéssel zárulna is az első ciklus. 13 nap. minden ciklusban fellelhető lesz egy vers és egy új szám, a számokkal még várni kell.
Eseménytelen hétfő.
Kedd, egy újabb váratlan találkozás. Mit is írhatnék? Egy másik világ, hol nincs szükség szavakra, tettekre, érzed a másikat és boldog vagy. Attól hogy érzed…
Véletlen volt minden, legalábbis egy normális ember ezt mondaná, véletlen az egész. Véletlen maradtam tovább a Tekébe, pont az nap mikor Disznóék az elővételi jegyeket árulták, nem volt vissza út megvettem. Gyárban véletlenül pont mellé ültünk le. Meglepődve tapasztaltam, hogy hozzá szóltam. Sikertelen. Nem adtam fel, egész este kerestem, végül ő lelt rám. Csak egy beszélgetés. Tényleg csak? A megjegyzések, a tekintetek. Nem, hiszek a véletlenekben, ok és okozat. Megkerestem, egy találkozót beszéltünk meg. Talán randi? Senki sem mondja ki, én reménykedtem hogy az, de nem tudtam ő minek érzi. Gondoltam a virág szavak nélkül is elég egyértelmű lesz. És igen, ott ülve, zavarban és kétségbeesésben, tudtam, tudtam már mit kell tennem. De vajon képes e vagyok rá? Vajon nem e értettem mindent félre? Vajon helyesen cselekszem e? Elválik, minden elválik csak merni kell, és mertem. És nem, nem tévedtem…
És ma, úgy érzem, valahogy, valamiért közelebb kerültünk egymáshoz, de ez talán még a múlt heti Tekézés utáni buszozásnál kezdődött. A kölcsönös bizalom és megnyílás, még annak ellenére is, hogy én egy megbízhatatlan egyed vagyok, hisz nem kávézom. És szembesülnöm kell ama ténnyel, hogy szerelmes vagyok…
Ezzel a bejegyzéssel zárulna is az első ciklus. 13 nap. minden ciklusban fellelhető lesz egy vers és egy új szám, a számokkal még várni kell.
Eseménytelen hétfő.
Kedd, egy újabb váratlan találkozás. Mit is írhatnék? Egy másik világ, hol nincs szükség szavakra, tettekre, érzed a másikat és boldog vagy. Attól hogy érzed…
Véletlen volt minden, legalábbis egy normális ember ezt mondaná, véletlen az egész. Véletlen maradtam tovább a Tekébe, pont az nap mikor Disznóék az elővételi jegyeket árulták, nem volt vissza út megvettem. Gyárban véletlenül pont mellé ültünk le. Meglepődve tapasztaltam, hogy hozzá szóltam. Sikertelen. Nem adtam fel, egész este kerestem, végül ő lelt rám. Csak egy beszélgetés. Tényleg csak? A megjegyzések, a tekintetek. Nem, hiszek a véletlenekben, ok és okozat. Megkerestem, egy találkozót beszéltünk meg. Talán randi? Senki sem mondja ki, én reménykedtem hogy az, de nem tudtam ő minek érzi. Gondoltam a virág szavak nélkül is elég egyértelmű lesz. És igen, ott ülve, zavarban és kétségbeesésben, tudtam, tudtam már mit kell tennem. De vajon képes e vagyok rá? Vajon nem e értettem mindent félre? Vajon helyesen cselekszem e? Elválik, minden elválik csak merni kell, és mertem. És nem, nem tévedtem…
És ma, úgy érzem, valahogy, valamiért közelebb kerültünk egymáshoz, de ez talán még a múlt heti Tekézés utáni buszozásnál kezdődött. A kölcsönös bizalom és megnyílás, még annak ellenére is, hogy én egy megbízhatatlan egyed vagyok, hisz nem kávézom. És szembesülnöm kell ama ténnyel, hogy szerelmes vagyok…
2009. január 10., szombat
Egy érdekes péntek
1. fejzet 1. ciklus 10. nap
3 óra az iskolában, bár csak minden nap ilyen lenne.
2 és fél óra a Tekében barátokkal, bár csak minden nap lehetne ilyen.
Egy mozi Vadival bár csak ne kéne érte fizetni.
Újra a Tekében egy másik baráti társasággal, bár csak több hely lenne a Tekében.
Végre eljött a találkozás pillanata, bár csak minden nap megtehetnénk.
Vissza a Tekébe, kedvem már az őrület határán, bár csak mindig ilyen lennék.
Haza kisérés, bár csak ne kéne elválni.
Út hazafelé, bár csak létezne a teleport.
Utam, jó kedvel teszem, egy sms-t kapok és kedvem még tovább terjed. Pedig egyedül, a hideg éjszakában utazom. És még is jó a kedvem, még is boldog vagyok. Még egy utolsó séta az állomástól. Az éjszaka nem sötét, a Hold világít, a teli Hold. Érkezés 11:30-kor. S, hogy zárásnak kétértelmű kijelentést tegyek, Csodás álmok jönnek...
3 óra az iskolában, bár csak minden nap ilyen lenne.
2 és fél óra a Tekében barátokkal, bár csak minden nap lehetne ilyen.
Egy mozi Vadival bár csak ne kéne érte fizetni.
Újra a Tekében egy másik baráti társasággal, bár csak több hely lenne a Tekében.
Végre eljött a találkozás pillanata, bár csak minden nap megtehetnénk.
Vissza a Tekébe, kedvem már az őrület határán, bár csak mindig ilyen lennék.
Haza kisérés, bár csak ne kéne elválni.
Út hazafelé, bár csak létezne a teleport.
Utam, jó kedvel teszem, egy sms-t kapok és kedvem még tovább terjed. Pedig egyedül, a hideg éjszakában utazom. És még is jó a kedvem, még is boldog vagyok. Még egy utolsó séta az állomástól. Az éjszaka nem sötét, a Hold világít, a teli Hold. Érkezés 11:30-kor. S, hogy zárásnak kétértelmű kijelentést tegyek, Csodás álmok jönnek...
2009. január 8., csütörtök
Meglepetések napja
1. fejzet 1. ciklus 8. nap
Véletlen találkozás, majd váratlan hívás találkozásra... Nem voltam felkészülve, örültem és féltem. Hiába tünt el a páncél, még meg kell tanulnom kezelni, kimutatni érzéseim... szánalmas, mint egy járni tanuló kisgyerek.
Véletlen találkozás, majd váratlan hívás találkozásra... Nem voltam felkészülve, örültem és féltem. Hiába tünt el a páncél, még meg kell tanulnom kezelni, kimutatni érzéseim... szánalmas, mint egy járni tanuló kisgyerek.
2009. január 5., hétfő
Kezdődik az év
1. fejzet 1. ciklus 5. nap
Jól indult a nap, kicsit fáradtan, de nevetve :) egész nap :D
Még tegnap este kezdődött, elköszönt "jó éjt szép álmokat kedvesem légy jó" és valami erőnél fogva önkéntelenül begépeltem, szeretlek. Némán szembesültem az eredménnyel. Majd értelmetlen fejjel kitöröltem. Este még megnéztem a Született július 4.-én című filmet, mi igazán megható volt és ami elborzasztott, hogy együtt tudtam vele érezni. Érezni. Ekkor esett le, a páncél mi védett, lehulott, önkéntelen magától, Tőle. Boldog lettem, felhőtlen és vidám. Ma pedig elmeséltem, hogy miért azt nem tudom, talán csak szerettem volna őszinte lenni és azt mutatni aki tényleg vagyok, én. Már csak egy kis időt szeretnék kapni, hogy végre személyesen is elmondhassam, szeretem.
Jól indult a nap, kicsit fáradtan, de nevetve :) egész nap :D
Még tegnap este kezdődött, elköszönt "jó éjt szép álmokat kedvesem légy jó" és valami erőnél fogva önkéntelenül begépeltem, szeretlek. Némán szembesültem az eredménnyel. Majd értelmetlen fejjel kitöröltem. Este még megnéztem a Született július 4.-én című filmet, mi igazán megható volt és ami elborzasztott, hogy együtt tudtam vele érezni. Érezni. Ekkor esett le, a páncél mi védett, lehulott, önkéntelen magától, Tőle. Boldog lettem, felhőtlen és vidám. Ma pedig elmeséltem, hogy miért azt nem tudom, talán csak szerettem volna őszinte lenni és azt mutatni aki tényleg vagyok, én. Már csak egy kis időt szeretnék kapni, hogy végre személyesen is elmondhassam, szeretem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
