"Csak egy csiga..."

Írni, írni akarok és írni is fogok, bár mondandóm több annál mit sem szavakkal megfogalmazható, leírható lenne, de még is neki állok és megpróbálkozom vele. Valahol tavaly év vége felé vesztettem el önmagam, álmaim és mindent miért küzdöttem. Nem is érdekelt sodródtam csak az árral és túlélésre játszottam egyedül. Az idő halad tával megéreztem én vagy lelkem azt már nem tudom, hogy ez az állapot korántsem jó. Hisz nem némulhatok meg, nem vakulhatok meg, nem tehetem mert élnem kell, élni akarok jobban mint bármelyik lény e földön és ezt most érzem a legjobban. Nem maradt semmim csak Ő, Ő egyedül és ezt a terhet nem viselhette. Mindenegyes elszakadásunk halál volt a számomra és minden egyes találkozás az újjászületés. De nem akarok ily sokszor meghalni, a hall fáj, rossz érzés. Többször is elhatároztam újra régi leszek, de hiába mondtam ki sosem változott meg, de tegnap, tegnap magától, szinte egy csapásra. Egy egyszerű délután mit Vele töltöttem, nem is értem mi változott akkor meg, de mikor elkellett válnom, nem fájt, boldog voltam, nem azért mert el kellett mennem, hanem mert egy általános boldogság tudta tört rám és élveztem, hogy vagyok. Csak ültem a buszon, nyitott ablaknál és éreztem a zöld ízét, az élet illatát. Ott volt mellettem és körül ölelt. Emberek között sem veszett el, mosolyogtam rájuk, mit nem értettek, meghőköltek és zavaruk láttán csak nevettem. Vonatról leszállva séta várt reám az éjszakába. Szokásom azt diktálta gyorsan szedjem lépteim, mert sok még a teendő, de nem, nem ez történt. Ez a nap más volt. Lassan indultam el. Éveztem a csillagok ragyogását, a nyári éjszaka langyos édeskés ízét, a leírhatatlan hangulat mámorát, a sötétség bársony ölelését. Szeretem a nyári éjszakákat, újra szeretem és mindezt neki köszönhetem. És az a beszélgetés, az fél óra mit szinte végig hadartam és meséltem egyszerű, de meghatározó élményem. Remélem személyesen is lesz lehetőségem ilyen élmények megosztására és átadásra.
A kultúra ismét lehull rólam és az égiek is úgy akarják nem taszít el magától és éltető csókjaitól különcségem miatt. Elválásunk már nem halál. A boldogság már bennem él és találkozásunkkor ölt testet.
A címet rajtam kívül egy személy értheti, ki remélem különcként is szeret