Kéz a kézben

Szerelmem egyre csak nő és egyre kevésbé tudom miképpen is fejezhetném ki eme érzelmet, mit szüntelen teremtesz Te én bennem. Még ha nem is látsz, hangom se hallod. Tudd, most térdre ereszkedve, rózsával kezemben. A legőszintébb vallomást teszem, mit halandó csak tehet. Ne rémülj meg, arcomon a hűsítő könnyek folyama, mik enyhítik a vágytól Érted égő és epekedő testem, nem bánatból táplálkoznak, örömből, örömből mit Neked Köszönhetek. Sorolhatnám mennyire vágyom éltető csókjaidra, mik az élet kínjait felejtetik és érzelmeim perzselik. Ölelésedre mi örökre magába zár és minden rosszat feledtet. Simításodra mi az örök megnyugvást hozza el számomra. De nem ezek a legfontosabbak, hanem hogy érezzem közelséged és szereteted. Úgy vágyom erre, mint a hótakaró alatt tespedő virágok, mik a Nap első sugarai várják, hogy újra életre kelhessenek és zölddel boríthassák be a világot. Nem hallasz, nem látsz, de érezd vallomásom őszinte és tiszta. A rózsát kinyújtva várom gyönyörű ajkaidból feltörő, csilingelő hangokat, mik döntenek sorsom felől.