Az első ciklus vége

1. fejzet 1. ciklus 13. nap

Ezzel a bejegyzéssel zárulna is az első ciklus. 13 nap. minden ciklusban fellelhető lesz egy vers és egy új szám, a számokkal még várni kell.

Eseménytelen hétfő.

Kedd, egy újabb váratlan találkozás. Mit is írhatnék? Egy másik világ, hol nincs szükség szavakra, tettekre, érzed a másikat és boldog vagy. Attól hogy érzed…

Véletlen volt minden, legalábbis egy normális ember ezt mondaná, véletlen az egész. Véletlen maradtam tovább a Tekébe, pont az nap mikor Disznóék az elővételi jegyeket árulták, nem volt vissza út megvettem. Gyárban véletlenül pont mellé ültünk le. Meglepődve tapasztaltam, hogy hozzá szóltam. Sikertelen. Nem adtam fel, egész este kerestem, végül ő lelt rám. Csak egy beszélgetés. Tényleg csak? A megjegyzések, a tekintetek. Nem, hiszek a véletlenekben, ok és okozat. Megkerestem, egy találkozót beszéltünk meg. Talán randi? Senki sem mondja ki, én reménykedtem hogy az, de nem tudtam ő minek érzi. Gondoltam a virág szavak nélkül is elég egyértelmű lesz. És igen, ott ülve, zavarban és kétségbeesésben, tudtam, tudtam már mit kell tennem. De vajon képes e vagyok rá? Vajon nem e értettem mindent félre? Vajon helyesen cselekszem e? Elválik, minden elválik csak merni kell, és mertem. És nem, nem tévedtem…

És ma, úgy érzem, valahogy, valamiért közelebb kerültünk egymáshoz, de ez talán még a múlt heti Tekézés utáni buszozásnál kezdődött. A kölcsönös bizalom és megnyílás, még annak ellenére is, hogy én egy megbízhatatlan egyed vagyok, hisz nem kávézom. És szembesülnöm kell ama ténnyel, hogy szerelmes vagyok…