Türelem játék

1. fejzet 1. ciklus 6. nap

Elém tárta, megmutatta, elrejtette, várakoztat...
Esténként látom a mély barna szemeket, mik rám tekintenek és bályolnak. Megnémulok, mosolygok, szemem örökre fogvatartja. Csak némán fekszek belesülyedve a fekete kényelembe és révedek. Révedve várom mikor érinthetem meg újra és bizonyosodhatok meg valóságos voltáról, hogy nem csak egy álom a fejemben, mi szertefoszlik és tova száll. Az idő csak tellik, a vágy egyre nagyobb s még sem jön el a várva várt megváltás, pedig léteik. Már láttam, hallottam, érintettem és nem tűnt el. Léteznie kell. Türelem. Nem tehetek mást csak várok, várok türelmesen...