2009. január 6., kedd

Titkok Úrnője

1. fejzet 1. ciklus 6. nap

Levegőt tépve közeledtem,
nem éreztem, nem görnyedtem.
Tekintetem Hollóra villant,
tekintete érdektelenül illant.

Gyönyörű, pompás vad,
segítséget nem ad.
Tekintet el réved,
érzelem ébred.

Új rohamra kél,
Holló már nem él.
Pók ki fogadja,
rohamot akaszt hálója.

Hálót ügyesen sző,
mindent tud már ő.
Reményt ébreszt,
utat ereszt.

A csata újra ébred,
a pók nem éled.
Angyal tekint,
az idő nem int.

Sötét, mint az éj,
szeme még is ég.
Elmém égeti,
énem élesztgeti.

Kitárja szárnyait,
eltűnnek árnyai.
Babonáz külseje,
rettentő ereje.

Csodát láttam,
nem álltam.
Szeme némít,
lelkem tépi.

Angyal lett álmom,
eddigi létem szánom.
Csörögve hull a páncél,
nincs többé más cél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése