Átérezni...

Leonard Cohen : Hallelujah

I've heard there was a secret chord

That David played, and it pleased the Lord

But you don't really care for music, do you?

It goes like this

The fourth, the fifth

The minor fall, the major lift

The baffled king composing Hallelujah

Hallelujah

Hallelujah
Hallelujah

Hallelujah

Your faith was strong but you needed proof

You saw her bathing on the roof

Her beauty and the moonlight overthrew you

She tied you

To a kitchen chair

She broke your throne, and she cut your hair

And from your lips she drew the Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

You say I took the name in vain

I don't even know the name

But if I did, well really, what's it to you?

There's a blaze of light

In every word

It doesn't matter which you heard

The holy or the broken Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

I did my best, it wasn't much

I couldn't feel, so I tried to touch

I've told the truth, I didn't come to fool you

And even though

It all went wrong

I'll stand before the Lord of Song

With nothing on my tongue but Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah

Érdemes lefordítani, mert nagyon szép és tanulságos maga a szöveg is, de gondolom nem mindenki érti és beszéi tökéletsen az angolt, ahogy én sem ezért a fordítást is melléklem.

Gallai Péter fordítása

Most hallom, hogy szól egy titkos akkord,

mit Dávid játszott, s az Úrnak szólt,

de nem hiszem, hogy ez a zene érdekel téged.

A négy után jön az ötödik,

a moll szűkített, a dúr kinyit,

a király zavartan írja: halleluja...

Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

A hited erős, de a biztosat vártad,

mikor a tetőn őt ázni láttad,

a lány szépsége megbabonázott.

Lekötözött egy konyhaszékre,

aztán hajadat nyírta még le,

s a szádból kihúzta, hogy halleluja...

Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

Hiába vettem a számra nevét,

sose tudhattam, hogy mi az a név,

s ha tudtam is, mondd, mit jelent neked?

A fény ragyogása van minden szóban,

már az se fontos, hogy melyiket mondtam,

szent volt, vagy hamis a halleluja?

Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

Én megtettem mindent: ennyit tehettem;

nem éreztem: tehát megérintettem,

az igazat mondtam és nem hazudtam, értsd meg.

Kicsit rosszabb volt persze, mint lehetett várni,

az Ének Istene elé fogok állni,

ajkamon semmi mással: halleluja!

Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu...

Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

Küldetés

"Csak mint vak eszköz teljesítem s várom,
Míg kidőlök s lesz más, kia helyemre álljon.
Eladtam már magam, nem magamnak élek,
Nyugalmat, pihenést már nem is remélek,
Lelkem lett a küzdés, szívem lett az álom,
Szívemet keresem, amíg megtalálom."

Nem...

Nem így akartam befejezni a beszélgetést, szerettem volna feloldozást nyerni, hogy nyugodtan hajthassam fejem párnámra. De így... nem tudom mit gondoljak. Összeszorult gyomorral kuporogni, miközben könnyeim szelik át az arcom és teljes kéttségbeesésben révedni a nagy sötétségbe, fáj. Nem tudom, lehet nem látod, nem érzed, de én teljes szívemből szeretlek és olyan dolgokkal békéltem meg mik rémálmaimban sem kerültek elő. De meg tettem, megtörtént nem tudom hogy magától vagy pedig azért mert akartam, de egy biztos a szerelem és a szeretet erőt adott az egészhesz. Nem tudom mit akarok, csak nyugalmat szerettem volna, hogy megnyugodhassak, de sehogy sem sikerült elérnem, lehet az ölelésed segített volna semmi más. Viszont arra az ölelésre még 8 napig várnom kell vagy az örökkévalóságig ha nem érem meg.

Mindíg jöhet rosszabb

Kezdjük a száraz tényekkel 23-nap alatt 14 hívás. Ebből 1 Vadi, hogy hol vagyok, hívtak otthonról hogy haza e megyek munkából ebédelni és Réka visszahívott, hogy nem várt meg hanem haza ment. A többi pedig mind munka ügyben és hasonló segítség kérés végett ment végbe. Talán már ez is megmutatja, hogy nagyjából mire megy el a szabadidőm nagyrésze. Egyetem melett munka és nem jó kedvemből csinálom, igen lehet kihasználnak eközben, de akkor is szükségem van a pénzre miből füzetet veszek és írok, bérletet veszek mivel bejárok, borotvár mit néha kezembe veszek és így tovább, sőt még azokra az apróságokra is mikkel neked szerettem volna kedveskedni. Egyszerűen szükségem van a pénzre mert abból élek mint mindenki más, csak én nem a szüleimtől kapom a két szép szememért...
Pedig sokkal szívesebben csinálnék sok minden mást és igen nekem is szar. Én is érzek, nekem is fáj még ha nem is mondom, de megyek és nem kezdek el össze-vissza nyafogni, én is vagyok fáradt, de nem nyomom ki a telefont mert örülök ha végre valaki megszán és beszélget velem. És igen nekem is vannak gondjaim. Az hogy üvöltenek ha nem dolgozom mert egy semirekellő mihaszna vagyok és üvöltenek ha dolgozom mert egy béna fasz vagyok, üvöltenek ha segítséget kérek és üvöltenek ha segítek. Közben zajlik az egyetemi élet is, hol órákig ülök az előadásokon görnyedve, hogy kevésbé érezzem az előző napi munka sérüléseit és az álmosság se verjen le. Tele vagyok betegségekkel és fájdalmakkal, még kialudni sem tudom magam, csak 5 órákra ledőlni, itthon semmi nyugalmam semmi vállveregetés vagy bármi együtt érző szó, máshol sem volt így kívéve egy helyet, de most...
"ha lenne alkalmam változtatni valamin, hát az ez lenne. Sosem szabadott volna engednem, hogy beleszóljon az életembe."
Szóval igen, köszi ez nagyon jól esett...
Aztán meg nem is tudom mi értelme már ennek az egésznek, elhagyott a hittem vagy én hagytam el őt, esetleg a körülöttem lévők üldözték jó messzire.

Időméreg

"...hajdan egy törékeny csontú, csillogó szemű leány énekelt az ágya mellett. A lány nevét elfeledte már - pedig valaha csaknem nászágy lett abból az ágyból - de a dal vele maradt.

Elindult egy délutánban

ha vitorla se fehérlik

és észre sem vette az arcán lepergő könnycseppet. Harminc szívdobbanás - haja galambősz lett.

lehorgonyozni a Nagy-Vizeknél

kiinni őket fenékig.

Negyven szívdobbanás - arcában riasztóan mély árkokat vájt a rohanó Idő. Az a lány csak énekelt, szomorún...

Aztán tovább! Továbbhaladni

Vándor-vizekkel előre,

Ötven szívdobbanás - a hófehér haj csomókban hullott a földre.

míg fekete vérem a forrás.

nem gondolni az Időre!

Hatvan szívdobbanás - bőre megfakult, szemében vérerek kígyóztak, de ahova lesújtott, sikoltva hasadt a fém.

Hetven szívdobbanás. Senki sem látta a forgatag mélyén pergő-forgó, könnyes arcú aggastyánt: a Halál valódi arcát."