Időméreg

"...hajdan egy törékeny csontú, csillogó szemű leány énekelt az ágya mellett. A lány nevét elfeledte már - pedig valaha csaknem nászágy lett abból az ágyból - de a dal vele maradt.

Elindult egy délutánban

ha vitorla se fehérlik

és észre sem vette az arcán lepergő könnycseppet. Harminc szívdobbanás - haja galambősz lett.

lehorgonyozni a Nagy-Vizeknél

kiinni őket fenékig.

Negyven szívdobbanás - arcában riasztóan mély árkokat vájt a rohanó Idő. Az a lány csak énekelt, szomorún...

Aztán tovább! Továbbhaladni

Vándor-vizekkel előre,

Ötven szívdobbanás - a hófehér haj csomókban hullott a földre.

míg fekete vérem a forrás.

nem gondolni az Időre!

Hatvan szívdobbanás - bőre megfakult, szemében vérerek kígyóztak, de ahova lesújtott, sikoltva hasadt a fém.

Hetven szívdobbanás. Senki sem látta a forgatag mélyén pergő-forgó, könnyes arcú aggastyánt: a Halál valódi arcát."