Nem...

Nem így akartam befejezni a beszélgetést, szerettem volna feloldozást nyerni, hogy nyugodtan hajthassam fejem párnámra. De így... nem tudom mit gondoljak. Összeszorult gyomorral kuporogni, miközben könnyeim szelik át az arcom és teljes kéttségbeesésben révedni a nagy sötétségbe, fáj. Nem tudom, lehet nem látod, nem érzed, de én teljes szívemből szeretlek és olyan dolgokkal békéltem meg mik rémálmaimban sem kerültek elő. De meg tettem, megtörtént nem tudom hogy magától vagy pedig azért mert akartam, de egy biztos a szerelem és a szeretet erőt adott az egészhesz. Nem tudom mit akarok, csak nyugalmat szerettem volna, hogy megnyugodhassak, de sehogy sem sikerült elérnem, lehet az ölelésed segített volna semmi más. Viszont arra az ölelésre még 8 napig várnom kell vagy az örökkévalóságig ha nem érem meg.