Kezdjük a száraz tényekkel 23-nap alatt 14 hívás. Ebből 1 Vadi, hogy hol vagyok, hívtak otthonról hogy haza e megyek munkából ebédelni és Réka visszahívott, hogy nem várt meg hanem haza ment. A többi pedig mind munka ügyben és hasonló segítség kérés végett ment végbe. Talán már ez is megmutatja, hogy nagyjából mire megy el a szabadidőm nagyrésze. Egyetem melett munka és nem jó kedvemből csinálom, igen lehet kihasználnak eközben, de akkor is szükségem van a pénzre miből füzetet veszek és írok, bérletet veszek mivel bejárok, borotvár mit néha kezembe veszek és így tovább, sőt még azokra az apróságokra is mikkel neked szerettem volna kedveskedni. Egyszerűen szükségem van a pénzre mert abból élek mint mindenki más, csak én nem a szüleimtől kapom a két szép szememért...
Pedig sokkal szívesebben csinálnék sok minden mást és igen nekem is szar. Én is érzek, nekem is fáj még ha nem is mondom, de megyek és nem kezdek el össze-vissza nyafogni, én is vagyok fáradt, de nem nyomom ki a telefont mert örülök ha végre valaki megszán és beszélget velem. És igen nekem is vannak gondjaim. Az hogy üvöltenek ha nem dolgozom mert egy semirekellő mihaszna vagyok és üvöltenek ha dolgozom mert egy béna fasz vagyok, üvöltenek ha segítséget kérek és üvöltenek ha segítek. Közben zajlik az egyetemi élet is, hol órákig ülök az előadásokon görnyedve, hogy kevésbé érezzem az előző napi munka sérüléseit és az álmosság se verjen le. Tele vagyok betegségekkel és fájdalmakkal, még kialudni sem tudom magam, csak 5 órákra ledőlni, itthon semmi nyugalmam semmi vállveregetés vagy bármi együtt érző szó, máshol sem volt így kívéve egy helyet, de most...
"ha lenne alkalmam változtatni valamin, hát az ez lenne. Sosem szabadott volna engednem, hogy beleszóljon az életembe."
Szóval igen, köszi ez nagyon jól esett...
Aztán meg nem is tudom mi értelme már ennek az egésznek, elhagyott a hittem vagy én hagytam el őt, esetleg a körülöttem lévők üldözték jó messzire.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése