Alkonyodik.
Vérszínben fürdő
arcomon vonásaim
a múlt halovány
kísértetei sápadnak.
Könnycseppek.
Életem férgektől nyüzsgő
gyümölcsei rajtam tapadnak.
Átkok.
El nem múló fájdalom
lüktet múltam mélyén.
A szél kacag.
Fülembe sivít, romlást suttog
sötétben fojtogató falak közén.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése