Kitekintés

Egyre csak fogynak bejegyzéseim. Sorolhatnám kifogásaim, de nem teszem, sőt kinek is sorolnám, valószínűleg alig páran olvassák csak el és ők sem sejthetik, hogy ki is vagyok valójában. Egy személyről tudok… de talán ő miatta is fogytak meg azok az igazi hozzám illő borús, már-már halált kívánó sorok. Félek, ha azokat olvassa, megijed vagy csak valami olyat lát, tapasztal, érez mi nem tetszik számára és ezzel életem legnagyobb boldogsága szállna a sírba. Hihetetlen közönyöm és hidegségem valahol, valahogyan elvesztettem, lehet ő okozta . De közben ő is elvesztett valamit s félek ez az idősorán balul üt vissza majd. Mert tudom milyen álmokat, ént ledönteni azért, hogy másnak jobban megfeleljünk. Még ha az nem is kéri, vagy mondja, magunktól megtesszük és örülünk, hogy tehetünk érte valamit. Eközben viszont a másik szemünk sír, hogy igaz voltunkat eltemettük érte, valakiért. Rossz ez a mai nap befejezése, de nem rejtem el. Had legyen olyan milyennek lennie kell.