A Jedi visszatér ( :D )

Én azt hittem 260 Ft alatt lévő egyenleggel csak pár percet lehet telefonálni úgy 2-3-at de ez több volt mint 10 perc :D

Hát lényegében gondolom csak Te olvasod, igen TE, de ettől függetlenül úgy írok tovább mintha nem is neked írnék, de még is ;)

Szóval az egyetem...
nem tudom hogy kerültem oda, szerintem valamit elkavartak, nem érzem hogy ott lenne a helyem, én más világ vagyok, egy munkás paraszt, aki valahogy oda keveredett és most tuti kivéreztetnek a szadista "felsőbrendűek"

Bizalom, a bizalom az emberek számára mára csak egy bíztató, aprócska kis szó, de mivan ha valaki tényleg bízik és remél és a bizalmat úgy használja ahogy őt magát azt réges rég illenék?
Valószínűleg meglepetés...
Az életünk, döntéseink, elveink, érzelmeink néha ellentétesek, de akkor is képesnek kell lennünk a tisztán látásra. Úgy érzem egyre közelebb kerülök egy igaz hívő tökéletes példaképének a megvalósítására ( leszámítva azt hogy a harc, jó!!! :D ) annak ellenére hogy már réges rég akarva és akaratlanul is egyre csak távolodtam. Sosem ismertem könyörületet, megbánást, megbocsáltást, vagy akár csak esélyt adni másnak. Mindíg csak az erkölcs, a büszkeség. És most még is. Mindőn életem legfontosabb része, szembe került az emberrel kit alkottam, már nem voltam az a könyörtelen SS tiszt, csak egy szerelmes. De az érzés ettől még valós. A tényt kép követi, a képet pedig érzés. És ez az érzés a fájdalom volt, egy olyan fájdalom belül mi megnémított, pedig láttam ahogy üvölt és habzó szájjal dühöng valaki. És létezésem óta megingathatatlannak hit emberem pajzsát, min ez idág semmi sem foggot, minden mi érte lefolyt róla, mint nyári zápor a háztetőkről. A pajzsot önmaga felbőszült énje tépte szét mert nem volt semmi mi ellen zúdíthatta volna haragját. Most csönd honol, várja az újabb csapást mi eltiporhatja védtelen lényét vagy talán élete legfontosabb része kegyelmet bocsát rá a sors küldötje ként.

Ja, és egy jó tanács. a mobil azért van hogy magaddal hord :P

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen

Holnap lesz a szóbelim. Ma akartam rá készülni, de nem sikerült. Egy nap után végre ismét tudtam beszélni Vele. De mindek? Csak egy kérdést tettem fel, mire a reakció olyan mértékű és minőségű volt hogy a gyomrom görcsbe rándult. Se enni, se inni, nem hogy tanulni. Ott ülni egész nap a gép előtt és várni valami megváltásra de nem jő. Nem, nem jő mert szarik rád.
Csak egy rossz szokás és még is képes ekkora zűrzavart okozni. Azt modja csak baszogatom, nem csinálok mást csak baszogatom és át akarom formálni. Pedig nem akartam és nem is akrom átformálni, magától vedlett át gothból "normálisba" én egyedül a dohányzást elleneztem, ellenzem. Nem tehetek róla, zavar a füst, a csók íze, maga a gondolat. Azt mondta még beszélünk. Én vártam. Mindhiába. Fél 11-kor remegő kézzel, összeszorult gyomorral végre rávettem magam, hogy én hívjam fel. Már megint én. Mindíg én adjam be a derekam , mintha én lennék a hibás. De miért én? Mostanában azzal áll elém, hogy tudtam hogy dohányzik és mielőtt összejöttünk ezt mérlegelnem kellett volna. Nem gondoltam hogy ez ekkora problémát tud okozni. Szóval végül is felhívtam, úgy érezvén most nem is nekem kell cselekednem. És ő hol volt? Egy kocsmában, abban a kocsmában hol kérlelhetetlen, bunkó, kopasz, köcsög haverja folyton rányomul. És hát mi is futott végig az agyamon lássuk csak. Én otthon ülök kurva szarul, szörnyen érezvén magamat, míg ő nem törödve ezzel kocsmázik a barátaival és ráadásul a végére már egy sótlan, nyívákolós, baszogatógép lettem.
Gondolom ezek után még mindíg az én reszortom lesz a bocsánat kérés, de ez elfog maradni. És különbenis, mikor összejöttél velem, tudtad hogy egy "szent" vagyok még ha álszent is...
Így kialvatlanul, idegesen és rohadtúl nem oda figyelve tényleg jó lesz a szóbeli...

Vége

Ezennel ténylegesen lezárom ezt a mondhatni piár fogásnak készült, haszontalan irkálmányok kukáját. Ezen év első napján kezdtem, hogy jeleket csepegtessek el valaki számára. A cél megvalósult már 173 napja. Új cél lett. Az emberek figyelmét reám szegezni, de minden próbálkozás kudarcba fulladt, míg végül ráébredtem, útálom őket. Fáj hogy egyedül vagyok egy élettelen rideg szobában. Valószínűleg ez is engem tükröz, ezzé lettem, tehát ezt is teremtettem magam köré. Mindegy is ha jól sejtem most ezt is csak egy személy olvassa, ki miatt valószínűleg keletkezett ez a bejegyzés. Nem értesz és olyan dolgokat látsz mik nem léteznek. Úgy érzem ha rossz kedvem van fölösleges is beszélnünk mert csak tetéződik a baj. Mindegy szarok az egészre. Vége.

Lesz folytatás?

Álmaim és vágyaim már akkor halálra ítéltettek, mikor csenevész fejemben még csak homályként kúsztak elő. Már akkor… Azonban mit sem sejtettem, csak azt tudtam, hittem, hogy utam nehezebb lesz bárki útjánál, hogy utam szebb és igazabb lesz bárki útjánál. De ma már látom tévedtem. Utam nem szebb, mert a világ melyben élek, a test miben születtem, képtelen arra a szépségre mit eltökéltem. Igazabb? Mindenki mást tart igaznak, vannak kik szenteskedőnek, vannak kik puhánynak, vannak kik őrültnek tekintenek. Senki másnál sem lehet igazabb az ösvény mit elkezdtem járni. Sajnos , rá kell jöjjek magam számára sem igaz… A képek, az álmok, a vágyak, hogy egyszer csillogó páncélba öltözött hős leszek, egyszer gondtalanul élek a természet befogadottjaként, a természettel együtt élek, hogy sötét énem bárkin átgázol, könyörtelenül nyit fel nyaki ütőereket, hogy vad énem bármit legyőz, bármire képes mit eltökél. Nem…
Kezdem elhinni, én is csak egy vagyok a sok közül, egy ki körmével kapargatja verme falát, mi csapdába ejtette halálig. A körmök leszakadnak, a remény elszáll, a segítség nem jő. Ez a világ nem a megértéséről és a segítőkészségéről híres.
Azt hiszik a vermet én ásom, ebben talán még van is gazság, de az hogy én ott tökéletesen jól érzem magam és büszke vagyok,, mert senki sem mer utánam ugrani óriási nagy tévedés. Erősnek hisznek, mert erősnek látszom, ezt a képet nem fogom csak ezért megváltoztatni, hogy valaki végre felém forduljon. „Mit ér a segítség, ha kérni kell azt?” A páncél kitart, a hús megrohad. Én is ember vagyok hibákkal és fájdalmakkal. És csak, hogy lásd, mit sem érek, nem írok tovább, ha rajtad kívül senki sem szól hozzá. „A Védelmezőket ki védi?” Bár ki tudja, lehet ez is csak egy nagyképű titulus tőlem…


Ami voltam.





Ami lenni akartam





Ami meghalt bennem




Aminek látom magam




Ami vagyok





Mond meg, Te minek látsz!

Dequator Marses: Magányban, szobámban

Alkonyodik.
Vérszínben fürdő
arcomon vonásaim
a múlt halovány
kísértetei sápadnak.
Könnycseppek.
Életem férgektől nyüzsgő
gyümölcsei rajtam tapadnak.
Átkok.
El nem múló fájdalom
lüktet múltam mélyén.
A szél kacag.
Fülembe sivít, romlást suttog
sötétben fojtogató falak közén.

Szerelmem alkotása :)

Kitekintés

Egyre csak fogynak bejegyzéseim. Sorolhatnám kifogásaim, de nem teszem, sőt kinek is sorolnám, valószínűleg alig páran olvassák csak el és ők sem sejthetik, hogy ki is vagyok valójában. Egy személyről tudok… de talán ő miatta is fogytak meg azok az igazi hozzám illő borús, már-már halált kívánó sorok. Félek, ha azokat olvassa, megijed vagy csak valami olyat lát, tapasztal, érez mi nem tetszik számára és ezzel életem legnagyobb boldogsága szállna a sírba. Hihetetlen közönyöm és hidegségem valahol, valahogyan elvesztettem, lehet ő okozta . De közben ő is elvesztett valamit s félek ez az idősorán balul üt vissza majd. Mert tudom milyen álmokat, ént ledönteni azért, hogy másnak jobban megfeleljünk. Még ha az nem is kéri, vagy mondja, magunktól megtesszük és örülünk, hogy tehetünk érte valamit. Eközben viszont a másik szemünk sír, hogy igaz voltunkat eltemettük érte, valakiért. Rossz ez a mai nap befejezése, de nem rejtem el. Had legyen olyan milyennek lennie kell.

Johnny Cash - One

Is it getting better
Or do you feel the same
Will it make it easier on you now
If youve got someone to blame

You said one love
One life
When its oone need
In the night
One love we get to share it
It leaves you baby if you dont care for it

Did i disappoint you
Or leave a bad taste in your mouth
You act like you never had love
And you want me to go without

Well its too late
Tonight
To drag the past outInto the light
We're one but we're not the same
We get to carry each other
Carry each other
One

Have you come here for forgivness
Have you come to raise the dead
Have you come here to play jesus
To the lepors in your head

Did i ask too much
More than a lot
You gave me nothing now
Its all i got
We're one but we're not the same
Well we hurt each other and we're doin it again

You said love is a temple
Love the higher law
Love is a temple
Love the higher law

You ask me to enter
But then you make me crawl
I cant be holdin on
To what youve got
When all youve got is hurt

One love
One blood
One life
Youve got to do what you should
One life with each other
Sister
Brothers
One life but we're not the same
We get to carry each other
Carry each other
One

(remélem szép a szövege... bár Jézus előfordul benne... de akkor is...)

Valami játék

Varga Miklós : Európa

Férfi vagy, vagy nő?
Testével véd, amikor visszatérsz

Írj magadról!
Foltos, sokszín ruhája oly sokszor elszakadt

Hogy írnád le az előző kapcsolatodat?
Nem sírt, akkor sem ha elvetélt

Milyen a jelenlegi kapcsolatod?
Magából ad, ha enni kérsz

Most hol lennél szívesen?
Ölén a szerelem minden öröme hívogat

Mit gondolsz a szeretetről?
Arcában látod az arcodat

Milyen az életed?
Álma adja az álmokat

Mit kérnél ha egy kívánságod volna?
Remélem mindörökre megmarad

Bereczki Zoltán : Száz év

Talán csak álom mit
Nem fogunk fel
Itt egy érzés mi sohasem múlik el
Az óránk most végleg megáll
A pillanat így marad mindig már

Az úton majd számíthatsz rám
Együtt vár miránk a túlpart
(Csak rád és rám)
Ha valami bánt ne félj
Csak bújj hozzám
Én mindig itt leszek majd

Csak száz év ez amit kérek tőled
száz év igazán nem nagy idő
száz év add nekem és
ha mégis kevés maradj még
miénk a Föld és az Ég

Változik minden és így van ez jól
mégis tudjuk
a holnap is értünk szól
a lelkem a lelkedhez ér
a pillanat fontosabb mindennél

Az úton majd számíthatsz rám
Együtt vár miránk a túlpart
(Csak rád és rám)
Ha valami bánt ne félj
Csak bújj hozzám
Én mindig itt leszek majd

Csak száz év ez amit kérek tőled
száz év igazán nem nagy idő
száz év add nekem és
ha mégis kevés maradj még
miénk a Föld és az Ég

18 perc 58 másodperc

Szeretlek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szeretlek! Szeretlek mindennél jobban! És nem érdekel, hogy azt mondod ittas vagyok vagy ahogy Te szoktad mondani tütükés! Én akkor is szeretlek és elmondom mindazt mit érzek, gondolok mert lehetőséget kaptam és nem szalasztom el lehet nem lesz több alkalmam rá és ez az én már nem a régi én, hanem egy új.
Bizonyos gyermekded vágyaim és álmaim mik inkább elrettentenek embereket mint, hogy erőt és örömet öntenének beléjük, mint például az örök és egy szerelem, a közös élet, a legfontosabb szerep, az értékrend és a külsőségek hátérbe szorítása. Ezek élnek bennem, még ha nem is merem megmutatni őket, és hiába is titkolom, ezekben reménykedem és ezekre vágyom, annak ellenére is, hogy van mi zavar. Vannak dolgok mikkel eddigi életem során nem sikerült dűlőre jutnom. Ilyenek a volt párok...
Az hogy őszintén szólva is csesztetlek a dohányzás miatt, nem azért van, mert én vagyok a "jó fiú" és megszeretnélek téríteni, hanem mert féltelek és önző vagyok. Önző vagyok, mert féltem azt a minden egyes percet mit a bagó elvesz életedből az én rovásomra. Nem. én ezt nem engedem, kelljen bármiről is lemondanom én nem hagyom ,hogy egy szenvedély velem vetekedjen. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, sőt... még a normális határait sem súrolom. Sem külsőségekben, sem lélekben...
A külsőségekről nem tehetek, így kell elfogadni, ha tudsz...
Lelkemre viszont büszke vagyok. Büszke vagyok, hogy más lehetek, mint a többi ember, kit lenézek és kinevetek, még ha én sokkal többet is szenvedek.
Kérlek fogd a kezem és sétálj el velem a naplementében egy szebb vidékre hol örökké élhetünk gondtalanul.
Örökké mély, álmokat bitorló szemeidbe révedhetek. Csodás mezítelen testedet leshetem, mi nem tagadom erős vágyakat fakaszt bennem. Azért mert Te nem fakadsz sírva érezve az élet apró fájdalmait, hanem nevetve, futva-szaladva Velem együtt élvezed még azokat is. Mert Te egy nagyon jó csaj vagy! Kit én mindennél jobban szeretlek!

Neked

Fáradtan, elgyötörten érkeztem,
senki nem várt, csak a csupasz falak,
retentően hiányzol életem.

Egyedül vagyok, utam folytatom,
lelkem fázik, körbe vesznek árnyak,
miért nem ölelsz életem?

Akkor is látni fogjuk! :)


Hiányodnál már csak szerelmem nagyobb irnátad!