2009. május 26., kedd

Lesz folytatás?

Álmaim és vágyaim már akkor halálra ítéltettek, mikor csenevész fejemben még csak homályként kúsztak elő. Már akkor… Azonban mit sem sejtettem, csak azt tudtam, hittem, hogy utam nehezebb lesz bárki útjánál, hogy utam szebb és igazabb lesz bárki útjánál. De ma már látom tévedtem. Utam nem szebb, mert a világ melyben élek, a test miben születtem, képtelen arra a szépségre mit eltökéltem. Igazabb? Mindenki mást tart igaznak, vannak kik szenteskedőnek, vannak kik puhánynak, vannak kik őrültnek tekintenek. Senki másnál sem lehet igazabb az ösvény mit elkezdtem járni. Sajnos , rá kell jöjjek magam számára sem igaz… A képek, az álmok, a vágyak, hogy egyszer csillogó páncélba öltözött hős leszek, egyszer gondtalanul élek a természet befogadottjaként, a természettel együtt élek, hogy sötét énem bárkin átgázol, könyörtelenül nyit fel nyaki ütőereket, hogy vad énem bármit legyőz, bármire képes mit eltökél. Nem…
Kezdem elhinni, én is csak egy vagyok a sok közül, egy ki körmével kapargatja verme falát, mi csapdába ejtette halálig. A körmök leszakadnak, a remény elszáll, a segítség nem jő. Ez a világ nem a megértéséről és a segítőkészségéről híres.
Azt hiszik a vermet én ásom, ebben talán még van is gazság, de az hogy én ott tökéletesen jól érzem magam és büszke vagyok,, mert senki sem mer utánam ugrani óriási nagy tévedés. Erősnek hisznek, mert erősnek látszom, ezt a képet nem fogom csak ezért megváltoztatni, hogy valaki végre felém forduljon. „Mit ér a segítség, ha kérni kell azt?” A páncél kitart, a hús megrohad. Én is ember vagyok hibákkal és fájdalmakkal. És csak, hogy lásd, mit sem érek, nem írok tovább, ha rajtad kívül senki sem szól hozzá. „A Védelmezőket ki védi?” Bár ki tudja, lehet ez is csak egy nagyképű titulus tőlem…


Ami voltam.





Ami lenni akartam





Ami meghalt bennem




Aminek látom magam




Ami vagyok





Mond meg, Te minek látsz!

2009. május 25., hétfő

Dequator Marses: Magányban, szobámban

Alkonyodik.
Vérszínben fürdő
arcomon vonásaim
a múlt halovány
kísértetei sápadnak.
Könnycseppek.
Életem férgektől nyüzsgő
gyümölcsei rajtam tapadnak.
Átkok.
El nem múló fájdalom
lüktet múltam mélyén.
A szél kacag.
Fülembe sivít, romlást suttog
sötétben fojtogató falak közén.

Szerelmem alkotása :)


2009. május 23., szombat

Kitekintés

Egyre csak fogynak bejegyzéseim. Sorolhatnám kifogásaim, de nem teszem, sőt kinek is sorolnám, valószínűleg alig páran olvassák csak el és ők sem sejthetik, hogy ki is vagyok valójában. Egy személyről tudok… de talán ő miatta is fogytak meg azok az igazi hozzám illő borús, már-már halált kívánó sorok. Félek, ha azokat olvassa, megijed vagy csak valami olyat lát, tapasztal, érez mi nem tetszik számára és ezzel életem legnagyobb boldogsága szállna a sírba. Hihetetlen közönyöm és hidegségem valahol, valahogyan elvesztettem, lehet ő okozta . De közben ő is elvesztett valamit s félek ez az idősorán balul üt vissza majd. Mert tudom milyen álmokat, ént ledönteni azért, hogy másnak jobban megfeleljünk. Még ha az nem is kéri, vagy mondja, magunktól megtesszük és örülünk, hogy tehetünk érte valamit. Eközben viszont a másik szemünk sír, hogy igaz voltunkat eltemettük érte, valakiért. Rossz ez a mai nap befejezése, de nem rejtem el. Had legyen olyan milyennek lennie kell.

2009. május 19., kedd

Johnny Cash - One

Is it getting better
Or do you feel the same
Will it make it easier on you now
If youve got someone to blame

You said one love
One life
When its oone need
In the night
One love we get to share it
It leaves you baby if you dont care for it

Did i disappoint you
Or leave a bad taste in your mouth
You act like you never had love
And you want me to go without

Well its too late
Tonight
To drag the past outInto the light
We're one but we're not the same
We get to carry each other
Carry each other
One

Have you come here for forgivness
Have you come to raise the dead
Have you come here to play jesus
To the lepors in your head

Did i ask too much
More than a lot
You gave me nothing now
Its all i got
We're one but we're not the same
Well we hurt each other and we're doin it again

You said love is a temple
Love the higher law
Love is a temple
Love the higher law

You ask me to enter
But then you make me crawl
I cant be holdin on
To what youve got
When all youve got is hurt

One love
One blood
One life
Youve got to do what you should
One life with each other
Sister
Brothers
One life but we're not the same
We get to carry each other
Carry each other
One

(remélem szép a szövege... bár Jézus előfordul benne... de akkor is...)

2009. május 17., vasárnap

Valami játék

Varga Miklós : Európa

Férfi vagy, vagy nő?
Testével véd, amikor visszatérsz

Írj magadról!
Foltos, sokszín ruhája oly sokszor elszakadt

Hogy írnád le az előző kapcsolatodat?
Nem sírt, akkor sem ha elvetélt

Milyen a jelenlegi kapcsolatod?
Magából ad, ha enni kérsz

Most hol lennél szívesen?
Ölén a szerelem minden öröme hívogat

Mit gondolsz a szeretetről?
Arcában látod az arcodat

Milyen az életed?
Álma adja az álmokat

Mit kérnél ha egy kívánságod volna?
Remélem mindörökre megmarad

2009. május 12., kedd

Bereczki Zoltán : Száz év

Talán csak álom mit
Nem fogunk fel
Itt egy érzés mi sohasem múlik el
Az óránk most végleg megáll
A pillanat így marad mindig már

Az úton majd számíthatsz rám
Együtt vár miránk a túlpart
(Csak rád és rám)
Ha valami bánt ne félj
Csak bújj hozzám
Én mindig itt leszek majd

Csak száz év ez amit kérek tőled
száz év igazán nem nagy idő
száz év add nekem és
ha mégis kevés maradj még
miénk a Föld és az Ég

Változik minden és így van ez jól
mégis tudjuk
a holnap is értünk szól
a lelkem a lelkedhez ér
a pillanat fontosabb mindennél

Az úton majd számíthatsz rám
Együtt vár miránk a túlpart
(Csak rád és rám)
Ha valami bánt ne félj
Csak bújj hozzám
Én mindig itt leszek majd

Csak száz év ez amit kérek tőled
száz év igazán nem nagy idő
száz év add nekem és
ha mégis kevés maradj még
miénk a Föld és az Ég

2009. május 11., hétfő

2009. május 10., vasárnap

Szeretlek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szeretlek! Szeretlek mindennél jobban! És nem érdekel, hogy azt mondod ittas vagyok vagy ahogy Te szoktad mondani tütükés! Én akkor is szeretlek és elmondom mindazt mit érzek, gondolok mert lehetőséget kaptam és nem szalasztom el lehet nem lesz több alkalmam rá és ez az én már nem a régi én, hanem egy új.
Bizonyos gyermekded vágyaim és álmaim mik inkább elrettentenek embereket mint, hogy erőt és örömet öntenének beléjük, mint például az örök és egy szerelem, a közös élet, a legfontosabb szerep, az értékrend és a külsőségek hátérbe szorítása. Ezek élnek bennem, még ha nem is merem megmutatni őket, és hiába is titkolom, ezekben reménykedem és ezekre vágyom, annak ellenére is, hogy van mi zavar. Vannak dolgok mikkel eddigi életem során nem sikerült dűlőre jutnom. Ilyenek a volt párok...
Az hogy őszintén szólva is csesztetlek a dohányzás miatt, nem azért van, mert én vagyok a "jó fiú" és megszeretnélek téríteni, hanem mert féltelek és önző vagyok. Önző vagyok, mert féltem azt a minden egyes percet mit a bagó elvesz életedből az én rovásomra. Nem. én ezt nem engedem, kelljen bármiről is lemondanom én nem hagyom ,hogy egy szenvedély velem vetekedjen. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, sőt... még a normális határait sem súrolom. Sem külsőségekben, sem lélekben...
A külsőségekről nem tehetek, így kell elfogadni, ha tudsz...
Lelkemre viszont büszke vagyok. Büszke vagyok, hogy más lehetek, mint a többi ember, kit lenézek és kinevetek, még ha én sokkal többet is szenvedek.
Kérlek fogd a kezem és sétálj el velem a naplementében egy szebb vidékre hol örökké élhetünk gondtalanul.
Örökké mély, álmokat bitorló szemeidbe révedhetek. Csodás mezítelen testedet leshetem, mi nem tagadom erős vágyakat fakaszt bennem. Azért mert Te nem fakadsz sírva érezve az élet apró fájdalmait, hanem nevetve, futva-szaladva Velem együtt élvezed még azokat is. Mert Te egy nagyon jó csaj vagy! Kit én mindennél jobban szeretlek!

Neked

Fáradtan, elgyötörten érkeztem,
senki nem várt, csak a csupasz falak,
retentően hiányzol életem.

Egyedül vagyok, utam folytatom,
lelkem fázik, körbe vesznek árnyak,
miért nem ölelsz életem?

Akkor is látni fogjuk! :)


Hiányodnál már csak szerelmem nagyobb irnátad!

József Attila - Tedd a kezed

Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.

Aquir gyűrű

"A káosz a nem-létezé ritmusa.Dobolj, dobolj míg a szíved ver, míg dübörög benned a vér, dobolj, míg érzed a lét feketeönmagából kibomló, szabályt nem ismerő, zabolátlan érzését.Érezd csak és ne törődj semmivel, megtagadva a vak árvákat, akik azt képzelik magukról, hogy értük van a világ.
Dobolj és légy... aztán dobolj és ne légy, örökké!"

"Egy káoszdoboló tanításai"

2009. május 5., kedd

Megnyugvás

Bezártság



Nem maradt más mint, hogy írjak. Egyedül egy sötét szobában mindentől elzárva. Fizikailag és szellemileg teljesen kifáradva, beesett sötét árnyalatú szemekkel, a több napos ücsörgéstől megpuhult testel, görnyedt háttal, fájó ízületekkel írok most és várom a további megpróbáltatásokat. Utam sötét, mit a mérhetetlen sok és idétlen szubkultúra oly édesnek talál, elérendő célnak. De én nem, nem ezt akartam, a világ, mi megfertőz mindent. Mások munkájuk és feladatuk végeztével pihenni térnek és vigadni, addig én felkészülök a következőre és ez így megy már hosszú-hosszú ideje. Pedig vágyom az egyszerű emberi szavakra, a felhőtlen nevetésre és a korlátlan tobzódásra, de korlátaim nem engednek. Készülök, készülök, hogy újra teljesítsek azért, hogy elismerjenek, megveregessék vállam, megdicsérjenek, a dicséret azonban nem jő. Hiába is készülök és őrlöm fel időm minden egyes pillanatát a sikerért mit soha nem érhetek el. Az elvárások távoliak, minden tett átlagos. Ezért fáradozni kilátástalan, motiválatlan mókuskerék az egész.



Az út. Egyedül voltam. Magányában az ember képes létrehozni a tökéletest. De most… Most, hogy egyre többet látok a világból, elszörnyedve nézek körül. Mit eddig tisztának, gyönyörűnek és vidámnak hittem és éltem meg, most mocskosan burjánzó vad, undorító izzadságcseppektől bűzölgő, elevenen rothadó fekély csupán. Álmomból felriadva kardot rántanék, de már nincs ki ellen megtennem és már kard sincs. A vad én már hiába zihál, ő már csak egy őskori maradvány ebben a világban.



Pedig gyönyörű a vidék melyhez nem nyúltunk mink magunk. Látom a lágy szélben együtt simuló fűszálakat, mintha egy óriási életre kelt selyem lenne csupán. Látom a vizet mi csodásan megtöri a fény sugarait és a szivárvány minden színét tükrözi elénk. Látom az óriási fákat, azokat az irdatlan törzseket mik már többet éltek nagyapáinknál is, még is büszkén állnak, míg mi meg nem találjuk szerencsétleneket. A felhők mely oly csodálatosan pompáznak a fehér bársonyban mintha csak a menyből szálltak volna alá, de mi ezt is elcsúfítjuk füstölgő kéményeinkkel. Semmit sem hagynunk szépségében pompázni magunk mellett, mert irigyek vagyunk, alvilági testünk nem bír konkurenciát. Mindez a csoda mi még éltet, itt lebeg a szemem előtt, de mégis oly távol van tőlem. Egyedül csak szobám rideg falai vesznek körül, tartanak fogva, válaszolni, csak az öregen nyekergő parketta mer.



Szerelmem miért nem ölelsz meg?

2009. május 4., hétfő

Csak egy a sok közül...

Unom már a folytonos bizonyítási kényszert. Én nem akarok, soha nem is akartam bizonyítani főleg nem így, kényszerből. Tavaly már túlestem két érettségin, de most még is megtörve érkeztem haza. Még az is lehet, hogy jól sikerült, de mind hiába még a legjobb érdemjegy is kevés, hogy elégedett, méltó legyek kegyeire. Nyűgösen, kedvtelenül, fáradtan érkeztem haza. Nem vágyok semmi másra csak hűsítő karjaira, mik körülfonják testemet és örök biztonságba zárnak. Ehelyett most újra neki kell veselkednem, hogy megpróbáljam elérni a legjobbat mi már így is kevés. Vele szeretnék feküdni és pihenni, hogy nyugalom járja át testem, de még csak nem is láthatom… ki tudja merre jár…
Nem akartam szürke lenni, nem is akarok, de úgy érzem menthetetlenül rohanok ebbe az irányba, hova a megpróbáltatások és erőfeszítések vezetnek. A Biblia szerint mindenki kap egy talentumot mivel gazdálkodnia kell. De én mit kaptam? Már általános iskolás koromban hallottam ezt a prédikációt és azóta próbálok rájönni mi is az én talentumon. De nem lelem, úgy érzem nincs is. És ezek a próbatételek hol bizonyíthatnám ki is vagyok valójában, csak azt mutatják meg, hogy egy egyszerű középszerű kis senki. Nem akarok lenézett lenni, buta az okosok közt, gyenge az erősek közt, szegény a gazdagok között. Nem akarok szánalmat, segítséget. Azt akarom, hogy felnézzenek rám…
De nem fognak, nem néznek. Nem leszek, nem vagyok érték, kincs, értékelhető személyiség csak egy a sok szürke közül…
Senki sem fog büszkén lépkedni mellettem csak azért mert én vagyok mellette. Nincs semmi mit feltudnék mutatni, mire büszke lehetnék, egyedül csak a párom. Sajnálom, hogy nem tudok számára többet nyújtani, hogy nem lehetek egy olyan valaki kire felnézhet, csak egy a sok közül…

2009. május 3., vasárnap

:P

Csak azért mert nem vagy perszóna! :)
És soha ne hagyj magamra! Kérlek! :$