1. fejzet 3. ciklus 5. nap
Egész nap fekvés az ágyban, nem az én reszortom… Egyedül a folytonos msn-ezés Rékával tartott életben, csak sajnos semmi értelmessel nem szolgálhattam… A szombati előre megtervezett teljes program elszúrva… általam…
2009. január 31., szombat
2009. január 30., péntek
A betegség
1. fejzet 3. ciklus 4. nap
Késlekedtem, jó pár napja nem írtam. 9 év után egy betegség ismét leterített. Napom örömmel kezdtem, hisz találkozóm volt Vele megbeszélve. Ez mi igazán erőt ad egy unalmas, szar naphoz is. Suli, utána gyorsan munkába, a rosszul lét már itt elkezdődött, de nem érdekelt tudomást sem vettem róla. Felhívott, hallotta hangomon, hogy valami nincs rendben, „halasszuk el” nem, makacsságom nem tűrt bárminemű kibúvót is. Felé utazva a rosszul lét már kezdett elviselhetetlen lenni. Látta rajtam, haza parancsolt, itt már nem ellenkeztem, éreztem nem bírom sokáig. Nem is bírtam… Bántott fölösleges utazott, fáradozott, elrontottam mindent… Elkísért, mert hisz hát ez „természetes”. Attól tartok nem, a mai világban nem. A lusta és egoista emberekkel megtöltött világban a másikkal való foglalkozás és együtt érzés már réges-rég kiveszett. Csodálatos teremtés…
Késlekedtem, jó pár napja nem írtam. 9 év után egy betegség ismét leterített. Napom örömmel kezdtem, hisz találkozóm volt Vele megbeszélve. Ez mi igazán erőt ad egy unalmas, szar naphoz is. Suli, utána gyorsan munkába, a rosszul lét már itt elkezdődött, de nem érdekelt tudomást sem vettem róla. Felhívott, hallotta hangomon, hogy valami nincs rendben, „halasszuk el” nem, makacsságom nem tűrt bárminemű kibúvót is. Felé utazva a rosszul lét már kezdett elviselhetetlen lenni. Látta rajtam, haza parancsolt, itt már nem ellenkeztem, éreztem nem bírom sokáig. Nem is bírtam… Bántott fölösleges utazott, fáradozott, elrontottam mindent… Elkísért, mert hisz hát ez „természetes”. Attól tartok nem, a mai világban nem. A lusta és egoista emberekkel megtöltött világban a másikkal való foglalkozás és együtt érzés már réges-rég kiveszett. Csodálatos teremtés…
2009. január 29., csütörtök
Gondolatok
1. fejzet 3. ciklus 3. nap
"Ahol a Taót nem ismerik, ott megjelenik a szeretet. Ahol nincs szeretet, ott megjelenik az igazságosság. Ahol nem érvényesül az igazságosság, ott feltűnik az erkölcs.
- Nemzéskor halált nemzünk, vagy életet?
-Halált. A nem-nemnéssel nemzünk életet.
-De hát a nő vágyik a férfire, a férfi pedig a nőre.
-Halálra vágynak mind a ketten.
-Szüzességet fogadjunk tehát?
-Ne.
-Paráznaságot?
-Ne.
-Mit tegyünk akkor?
-A szüzesség tűztakaró, megperzselődtök alatta. A paráznaság jégtakaró, megdermedtek alatta.
-Mit tegyünk?
-Ne tudjatok sem szüzességről sem paráznaságról.
-De már tudunk róla.
-Akkor égjetek a tüzben, fagyjatok a hidegében. Talán megkönyörül rajtatok az Ég..."
Vajon ki vagyok? És mit akarok?
"Ahol a Taót nem ismerik, ott megjelenik a szeretet. Ahol nincs szeretet, ott megjelenik az igazságosság. Ahol nem érvényesül az igazságosság, ott feltűnik az erkölcs.
- Nemzéskor halált nemzünk, vagy életet?
-Halált. A nem-nemnéssel nemzünk életet.
-De hát a nő vágyik a férfire, a férfi pedig a nőre.
-Halálra vágynak mind a ketten.
-Szüzességet fogadjunk tehát?
-Ne.
-Paráznaságot?
-Ne.
-Mit tegyünk akkor?
-A szüzesség tűztakaró, megperzselődtök alatta. A paráznaság jégtakaró, megdermedtek alatta.
-Mit tegyünk?
-Ne tudjatok sem szüzességről sem paráznaságról.
-De már tudunk róla.
-Akkor égjetek a tüzben, fagyjatok a hidegében. Talán megkönyörül rajtatok az Ég..."
Vajon ki vagyok? És mit akarok?
2009. január 28., szerda
Égés
1. fejzet 3. ciklus 2. nap
Öröm, idegesség, megnyugvás, öröm és vágy. Talán így jellemezhetném napom időrendi sorrendben. Révedés a múltba, a régi szép vívás technika órákra. Arra, hogy időt kell szereznem és erőt Szerelmem kedvében járásához. És végül egy csodás délután Vele, úgy érzem szinte már csak ő éltet. De vissza kéne fognom magam, mert szeretettemmel megégetem…
Öröm, idegesség, megnyugvás, öröm és vágy. Talán így jellemezhetném napom időrendi sorrendben. Révedés a múltba, a régi szép vívás technika órákra. Arra, hogy időt kell szereznem és erőt Szerelmem kedvében járásához. És végül egy csodás délután Vele, úgy érzem szinte már csak ő éltet. De vissza kéne fognom magam, mert szeretettemmel megégetem…
2009. január 27., kedd
2009. január 26., hétfő
Új hét, új kavalkád
1. fejzet 2. ciklus 13. nap
Felkelek, mintha csak első órára mennék be, pedig csak negyedikre kéne, de mindez megéri azért, hogy találkozhassak Vele. Sajna a reggel erősen rányomta bélyegét a viselkedésemre, sajnáltam az általam elvesztegetett értékes időt. Egy telefonhívás, a délutáni munka lemondva. Már a tízedik óra környékén járhatunk, mikor egy újabb telefon érkezik. Réka az, kérdéseiből sejtem, megint rám fog várakozni. Sajnálom, hogy nem tudok többet törődni Vele, többet adni Számára… Beültünk a Fehér Holló teaházba, nem olyan hangulatos mint az Altair, de az idő itt is elrepül, míg Vele voltam. Szeretnék tenni Érte, szeretném ha Érezné, Szeretem.
Felkelek, mintha csak első órára mennék be, pedig csak negyedikre kéne, de mindez megéri azért, hogy találkozhassak Vele. Sajna a reggel erősen rányomta bélyegét a viselkedésemre, sajnáltam az általam elvesztegetett értékes időt. Egy telefonhívás, a délutáni munka lemondva. Már a tízedik óra környékén járhatunk, mikor egy újabb telefon érkezik. Réka az, kérdéseiből sejtem, megint rám fog várakozni. Sajnálom, hogy nem tudok többet törődni Vele, többet adni Számára… Beültünk a Fehér Holló teaházba, nem olyan hangulatos mint az Altair, de az idő itt is elrepül, míg Vele voltam. Szeretnék tenni Érte, szeretném ha Érezné, Szeretem.
2009. január 25., vasárnap
Ébredés
1. fejzet 2. ciklus 12. nap
Punyadás, révedés, emlékek, egész nap a szombat este történtek és átéltek hatása alatt vagyok.
Punyadás, révedés, emlékek, egész nap a szombat este történtek és átéltek hatása alatt vagyok.
2009. január 24., szombat
Kárpotlás
1. fejzet 2. ciklus 11. nap
Tegnap felvetődött egy kérdés, vajon kárpótol e a mai nap? A válasz igen, kárpótolt, sőt…
Tegnap felvetődött egy kérdés, vajon kárpótol e a mai nap? A válasz igen, kárpótolt, sőt…
2009. január 23., péntek
Megfeszítés
1. fejzet 2. ciklus 10. nap
Négy óra alvás, nyolc óra az iskolában, öt óra a munkában, majd este egy kötelességbeli kör a Borgödörben és még csak egy szót sem beszélhettem Vele. Remélem a holnap mindenért kárpótol…
Négy óra alvás, nyolc óra az iskolában, öt óra a munkában, majd este egy kötelességbeli kör a Borgödörben és még csak egy szót sem beszélhettem Vele. Remélem a holnap mindenért kárpótol…
2009. január 22., csütörtök
Elmerülve
1. fejzet 2. ciklus 9. nap
Ismét éjszaka kezdek bele az írásba. Érzem, hogy fáradok, pihennem kéne, de nem tudok. Sajnálom az elpazarolt időt, sajnálom… Így is már mennyi évet elpocsékoltam. Elpocsékoltam? Vagy talán ez volt az utam a Szépséges Kisasszonyhoz?
Hihetek e a tökéletes világ hívó szavának?
Hihetek e a valóság örömteliségében?
Hihetek e az álmok beteljesülésében?
Hihetek e bárkinek?
Hihetek e magamnak?
Hinnem kell! Mindenki hisz valamiben, én csak benne tudok. Még nem látok tisztán, szemeim ködösek, de talán érzem az élet igazát. Talán…
Egyedül létemben még mindig a magány tör rám és őrjít. Őrjített. Már nem. Az maradtam ki vagyok, de néha áldásos percekben mikor Vele lehetek, érzem nem vagyok egyedül. Tekintete elvesz bennem, ahogy az én tekintetem is Benne. A vágy fellángol és megszűnik minden más. Erő tombol és kitörni akar, hévvel tépni, csókolni, szeretni… Hiába is próbálok bármit is írni, az nem fedi a valóságot, csak egy fakó és elmosott képet ad róla. Mit írhatnék mi a valóságnak kicsit is megfelel?
Kedvesem, Te egy Csoda vagy és ezt a Csodát az Élet rám pazarolja! Sajnos önző vagyok és mérhetetlen örömöm lelem ebben a Csodába és áldom az eget, hogy engem választott!
Ismét éjszaka kezdek bele az írásba. Érzem, hogy fáradok, pihennem kéne, de nem tudok. Sajnálom az elpazarolt időt, sajnálom… Így is már mennyi évet elpocsékoltam. Elpocsékoltam? Vagy talán ez volt az utam a Szépséges Kisasszonyhoz?
Hihetek e a tökéletes világ hívó szavának?
Hihetek e a valóság örömteliségében?
Hihetek e az álmok beteljesülésében?
Hihetek e bárkinek?
Hihetek e magamnak?
Hinnem kell! Mindenki hisz valamiben, én csak benne tudok. Még nem látok tisztán, szemeim ködösek, de talán érzem az élet igazát. Talán…
Egyedül létemben még mindig a magány tör rám és őrjít. Őrjített. Már nem. Az maradtam ki vagyok, de néha áldásos percekben mikor Vele lehetek, érzem nem vagyok egyedül. Tekintete elvesz bennem, ahogy az én tekintetem is Benne. A vágy fellángol és megszűnik minden más. Erő tombol és kitörni akar, hévvel tépni, csókolni, szeretni… Hiába is próbálok bármit is írni, az nem fedi a valóságot, csak egy fakó és elmosott képet ad róla. Mit írhatnék mi a valóságnak kicsit is megfelel?
Kedvesem, Te egy Csoda vagy és ezt a Csodát az Élet rám pazarolja! Sajnos önző vagyok és mérhetetlen örömöm lelem ebben a Csodába és áldom az eget, hogy engem választott!
2009. január 21., szerda
Valóság
1. fejzet 2. ciklus 8. nap
Mindaz a rövidke felvetés mi felmerült, választ kapott! Valóság! Nem értem mivel érdemeltem ki azt a szeretetet, törődést és tiszteletet mivel megillett a Gyönyörű, de talán a miértek el is vesznek abban a lángolásba mit okoz. Nehezen és lassan fogom fel a tényt, van ki szeret. A hangja elnémít, a látványa megbabonáz, szeme kiszakít a valóságból, csókja időt állít, érintése feltámaszt. Most azt hiszem egy fölösleges áradozásba kezdtem, mert minden mit leírok, egy szóhoz vezetnek vissza, Szeretem!
Mindaz a rövidke felvetés mi felmerült, választ kapott! Valóság! Nem értem mivel érdemeltem ki azt a szeretetet, törődést és tiszteletet mivel megillett a Gyönyörű, de talán a miértek el is vesznek abban a lángolásba mit okoz. Nehezen és lassan fogom fel a tényt, van ki szeret. A hangja elnémít, a látványa megbabonáz, szeme kiszakít a valóságból, csókja időt állít, érintése feltámaszt. Most azt hiszem egy fölösleges áradozásba kezdtem, mert minden mit leírok, egy szóhoz vezetnek vissza, Szeretem!
2009. január 20., kedd
Álom vagy valóság?
1. fejzet 2. ciklus 7. nap
Egyszer, talán, ha lesz elég erőm megfogalmazni mindazt mit érzek iránta...
Egyszer, talán, ha lesz elég erőm megfogalmazni mindazt mit érzek iránta...
2009. január 19., hétfő
2009. január 18., vasárnap
Közveszélyes
1. fejzet 2. ciklus 5. nap
Későn kelés. Hétvégi nagyvásárlás. Parfümmel való önmagam leöntése. Auchanos bevásárló kocsi eltulajdonítása. Tesco mozgóajtóba való ütközés és tönkre tétele. Nővérem nyafogása, a bevásárló kocsi visszavitele. Temetőbe való virágföld kivitele. Egy röpke beszélgetés Titkok Úrnőjével, oly kevés… Annyira hiányzik…
Későn kelés. Hétvégi nagyvásárlás. Parfümmel való önmagam leöntése. Auchanos bevásárló kocsi eltulajdonítása. Tesco mozgóajtóba való ütközés és tönkre tétele. Nővérem nyafogása, a bevásárló kocsi visszavitele. Temetőbe való virágföld kivitele. Egy röpke beszélgetés Titkok Úrnőjével, oly kevés… Annyira hiányzik…
2009. január 17., szombat
Munka
1. fejzet 2. ciklus 4. nap
Egész napos munkálkodás...
Mennyből a pokolba, valahogy így tudnám jellemezni ezt a napot. Bár minden egyes gondolat, mi Titkok Úrnőjét jutatja eszembe erővel töltött el. Erőt adott a nap átvészeléséhez. Mérhetetlen mennyiségű pillanat az mit át kell vészelnem a jelenléte, a személye nélkül.
Egész napos munkálkodás...
Mennyből a pokolba, valahogy így tudnám jellemezni ezt a napot. Bár minden egyes gondolat, mi Titkok Úrnőjét jutatja eszembe erővel töltött el. Erőt adott a nap átvészeléséhez. Mérhetetlen mennyiségű pillanat az mit át kell vészelnem a jelenléte, a személye nélkül.
2009. január 16., péntek
A tűz
1. fejzet 2. ciklus 3. nap
Ebben a bejegyzésben nem állt semmi. Az idő, a fizikai állapoton nem engedte befejezni, sőt elkezdeni sem. De talán még is ez volt a legkisebb érv mi miatt nem készült el időben. Talán nem is kéne írnom ide, talán az lenne a legkifejezőbb. Azok az érzések, vágyak nehezen fogalmazható meg emberi szavakkal. A napról ne is essék szó, eme pár óra mit Vele töltöttem elhomályosít mindent. Írtam már, csodáról, de akkor most mivel is illethetném ezt a jelenséget? Két lélek egymásba fonódása és örömtánca, mit semmi és senki nem gátolhat meg. Felülír minden szabályt, minden normát, mindent. Az idő haladtával és érzelmeink kibontakozásával hiányát egyre nehezebben viselem. Pedig jelenlétében elmém elnémul, gondolataim megszűnnek, megfelelni próbálok és vágyaim visszafogni, érzéseim kimutatni, bizonyítani, csak neki, csak neki… Érintése éltet, új ember leszek általa Nem, ezt nem tudom megírni… Szeretem, vágyom, vágyok Rá, de ezek csak mind puszta szavak, szavak miknek csak érezve van jelentésük… A Holló elcsábított, a Pók körbe szőtt, az angyal magához láncolt..
Ebben a bejegyzésben nem állt semmi. Az idő, a fizikai állapoton nem engedte befejezni, sőt elkezdeni sem. De talán még is ez volt a legkisebb érv mi miatt nem készült el időben. Talán nem is kéne írnom ide, talán az lenne a legkifejezőbb. Azok az érzések, vágyak nehezen fogalmazható meg emberi szavakkal. A napról ne is essék szó, eme pár óra mit Vele töltöttem elhomályosít mindent. Írtam már, csodáról, de akkor most mivel is illethetném ezt a jelenséget? Két lélek egymásba fonódása és örömtánca, mit semmi és senki nem gátolhat meg. Felülír minden szabályt, minden normát, mindent. Az idő haladtával és érzelmeink kibontakozásával hiányát egyre nehezebben viselem. Pedig jelenlétében elmém elnémul, gondolataim megszűnnek, megfelelni próbálok és vágyaim visszafogni, érzéseim kimutatni, bizonyítani, csak neki, csak neki… Érintése éltet, új ember leszek általa Nem, ezt nem tudom megírni… Szeretem, vágyom, vágyok Rá, de ezek csak mind puszta szavak, szavak miknek csak érezve van jelentésük… A Holló elcsábított, a Pók körbe szőtt, az angyal magához láncolt..
2009. január 15., csütörtök
Egy csésze tea
1. fejzet 2. ciklus 2. nap
Elaludtam, de ez csak arra szolgált, hogy napom felpörgetve kezdjem. 6 óra az iskolában, egy német, négy lyukas, filmnézéssel és egy tesi. A fociról idejelenne leszoknom. Nagyon jó móka és élvezem is, de némelyik sérülésem mik egyre csak sűrűsödnek kissé elrettentenek. Pörgés volt az egész nap, de a foci fizikálisan lefárasztott, a filmnézés pedig teljesen kiragadott a valóságból.
Találkozás Rékával, egy óra néma csend részemről, képtelen voltam bekapcsolódni a beszélgetésbe. Féltem némaságom ellenszenvet, kétségeket szül. A teázás viszont minden kétségemet eloszlatta.
Minden érintése meleggel tölt el, minden csókja új élettel áld meg, mikor nyakamhoz ér a hideg ráz és élvezem, és miket mond, hihetetlen… soha, senki, semmit, ő mindent… Még csak pár órája váltunk szét, de máris hiányzik. Ez… Ez most annyira tökéletes, hogy már elhinni is nehéz, pedig valóság. A mocskos élet egy olyan fejezete mit csak könyvekből is filmekből ismerünk, egy olyan fejezet mi szavakkal leírhatatlan és az élet minden baját, mocskát felülírja. Ez a fejezet a szerelem.
Elaludtam, de ez csak arra szolgált, hogy napom felpörgetve kezdjem. 6 óra az iskolában, egy német, négy lyukas, filmnézéssel és egy tesi. A fociról idejelenne leszoknom. Nagyon jó móka és élvezem is, de némelyik sérülésem mik egyre csak sűrűsödnek kissé elrettentenek. Pörgés volt az egész nap, de a foci fizikálisan lefárasztott, a filmnézés pedig teljesen kiragadott a valóságból.
Találkozás Rékával, egy óra néma csend részemről, képtelen voltam bekapcsolódni a beszélgetésbe. Féltem némaságom ellenszenvet, kétségeket szül. A teázás viszont minden kétségemet eloszlatta.
Minden érintése meleggel tölt el, minden csókja új élettel áld meg, mikor nyakamhoz ér a hideg ráz és élvezem, és miket mond, hihetetlen… soha, senki, semmit, ő mindent… Még csak pár órája váltunk szét, de máris hiányzik. Ez… Ez most annyira tökéletes, hogy már elhinni is nehéz, pedig valóság. A mocskos élet egy olyan fejezete mit csak könyvekből is filmekből ismerünk, egy olyan fejezet mi szavakkal leírhatatlan és az élet minden baját, mocskát felülírja. Ez a fejezet a szerelem.
2009. január 14., szerda
Kedvesem...
1. fejzet 2. ciklus 1. nap
Vidám, örömteli nap, még azon is nevetünk, hogy mennyire hülyék vagyunk, de hát ez nem is annyira meglepő.
Kedvesem, mire utalhat e szó? Arra hogy kedves vagyok vele vagy ő kedves velem? Kedvelem, ő kedvel engem? Egyáltalán köze van kedv szóhoz? Biztosan csak talán az érzelmek és tények kifejezésére igen csekélyke e szó. Kedv… ez több annál, mint puszta kedv, sokkal több. Az életed az éned részévé válik, egy lesz veled.
Érdekes hogy talán pont attól fél amitől én. Nem lenne rá oka, de ilyen alapon nekem sem. A félelem viszont elhomályosult, karjai közt minden ilyen érzés, gondolat eltávozott belőlem és nem csak arra a pillanatra, úgy tűnik azóta is tart. Hiányzik… érzem, hogy szeret, de bánata rám ragadt és hiányzik vidám éne, de miért is lenne vidám ha még arra sem vagyok képes, hogy bánatát eloszlassam? Ismét elkezdődött az önsajnálat, önostorozás? De miért? Harcos vagyok, ki feláll és tovább megy. Ki nem adja fel míg van remény, és még él az ember remény van. Szeretlek kedvesem…
Vidám, örömteli nap, még azon is nevetünk, hogy mennyire hülyék vagyunk, de hát ez nem is annyira meglepő.
Kedvesem, mire utalhat e szó? Arra hogy kedves vagyok vele vagy ő kedves velem? Kedvelem, ő kedvel engem? Egyáltalán köze van kedv szóhoz? Biztosan csak talán az érzelmek és tények kifejezésére igen csekélyke e szó. Kedv… ez több annál, mint puszta kedv, sokkal több. Az életed az éned részévé válik, egy lesz veled.
Érdekes hogy talán pont attól fél amitől én. Nem lenne rá oka, de ilyen alapon nekem sem. A félelem viszont elhomályosult, karjai közt minden ilyen érzés, gondolat eltávozott belőlem és nem csak arra a pillanatra, úgy tűnik azóta is tart. Hiányzik… érzem, hogy szeret, de bánata rám ragadt és hiányzik vidám éne, de miért is lenne vidám ha még arra sem vagyok képes, hogy bánatát eloszlassam? Ismét elkezdődött az önsajnálat, önostorozás? De miért? Harcos vagyok, ki feláll és tovább megy. Ki nem adja fel míg van remény, és még él az ember remény van. Szeretlek kedvesem…
2009. január 13., kedd
Az első ciklus vége
1. fejzet 1. ciklus 13. nap
Ezzel a bejegyzéssel zárulna is az első ciklus. 13 nap. minden ciklusban fellelhető lesz egy vers és egy új szám, a számokkal még várni kell.
Eseménytelen hétfő.
Kedd, egy újabb váratlan találkozás. Mit is írhatnék? Egy másik világ, hol nincs szükség szavakra, tettekre, érzed a másikat és boldog vagy. Attól hogy érzed…
Véletlen volt minden, legalábbis egy normális ember ezt mondaná, véletlen az egész. Véletlen maradtam tovább a Tekébe, pont az nap mikor Disznóék az elővételi jegyeket árulták, nem volt vissza út megvettem. Gyárban véletlenül pont mellé ültünk le. Meglepődve tapasztaltam, hogy hozzá szóltam. Sikertelen. Nem adtam fel, egész este kerestem, végül ő lelt rám. Csak egy beszélgetés. Tényleg csak? A megjegyzések, a tekintetek. Nem, hiszek a véletlenekben, ok és okozat. Megkerestem, egy találkozót beszéltünk meg. Talán randi? Senki sem mondja ki, én reménykedtem hogy az, de nem tudtam ő minek érzi. Gondoltam a virág szavak nélkül is elég egyértelmű lesz. És igen, ott ülve, zavarban és kétségbeesésben, tudtam, tudtam már mit kell tennem. De vajon képes e vagyok rá? Vajon nem e értettem mindent félre? Vajon helyesen cselekszem e? Elválik, minden elválik csak merni kell, és mertem. És nem, nem tévedtem…
És ma, úgy érzem, valahogy, valamiért közelebb kerültünk egymáshoz, de ez talán még a múlt heti Tekézés utáni buszozásnál kezdődött. A kölcsönös bizalom és megnyílás, még annak ellenére is, hogy én egy megbízhatatlan egyed vagyok, hisz nem kávézom. És szembesülnöm kell ama ténnyel, hogy szerelmes vagyok…
Ezzel a bejegyzéssel zárulna is az első ciklus. 13 nap. minden ciklusban fellelhető lesz egy vers és egy új szám, a számokkal még várni kell.
Eseménytelen hétfő.
Kedd, egy újabb váratlan találkozás. Mit is írhatnék? Egy másik világ, hol nincs szükség szavakra, tettekre, érzed a másikat és boldog vagy. Attól hogy érzed…
Véletlen volt minden, legalábbis egy normális ember ezt mondaná, véletlen az egész. Véletlen maradtam tovább a Tekébe, pont az nap mikor Disznóék az elővételi jegyeket árulták, nem volt vissza út megvettem. Gyárban véletlenül pont mellé ültünk le. Meglepődve tapasztaltam, hogy hozzá szóltam. Sikertelen. Nem adtam fel, egész este kerestem, végül ő lelt rám. Csak egy beszélgetés. Tényleg csak? A megjegyzések, a tekintetek. Nem, hiszek a véletlenekben, ok és okozat. Megkerestem, egy találkozót beszéltünk meg. Talán randi? Senki sem mondja ki, én reménykedtem hogy az, de nem tudtam ő minek érzi. Gondoltam a virág szavak nélkül is elég egyértelmű lesz. És igen, ott ülve, zavarban és kétségbeesésben, tudtam, tudtam már mit kell tennem. De vajon képes e vagyok rá? Vajon nem e értettem mindent félre? Vajon helyesen cselekszem e? Elválik, minden elválik csak merni kell, és mertem. És nem, nem tévedtem…
És ma, úgy érzem, valahogy, valamiért közelebb kerültünk egymáshoz, de ez talán még a múlt heti Tekézés utáni buszozásnál kezdődött. A kölcsönös bizalom és megnyílás, még annak ellenére is, hogy én egy megbízhatatlan egyed vagyok, hisz nem kávézom. És szembesülnöm kell ama ténnyel, hogy szerelmes vagyok…
2009. január 11., vasárnap
Egybe foglalt hétvége
1. fejzet 1. ciklus 11. nap
Szombat, Salamon szalagavatója. Loloval, Masával és barátnőjével, Iringóval tekintettük meg a nagyérdemű eseményt. Szép volt, gratulálok Sala. Miközben ültünk és néztük a műsort sms-t kaptam, Rékától. Nagyon örültem neki, de meglepett, hiába minden nem vagyok hozzá szokva, hogy bárkit is érdekelje kilétem, bárki is törődjön velem. Eltűnődtem. Haza felé azt hiszem Masát kikészítettem idegileg :D.
Vasárnap, munka. Gondoltam munka után sms-t küldök tegnapi örömforrásomnak, de lekéstem ő ismét gyorsabb volt, kezdek megbizonyosodni gondolatom valóságáról. Ide most nyáladzás és csöpögés kerülne *** majd talán máskor.
Szombat, Salamon szalagavatója. Loloval, Masával és barátnőjével, Iringóval tekintettük meg a nagyérdemű eseményt. Szép volt, gratulálok Sala. Miközben ültünk és néztük a műsort sms-t kaptam, Rékától. Nagyon örültem neki, de meglepett, hiába minden nem vagyok hozzá szokva, hogy bárkit is érdekelje kilétem, bárki is törődjön velem. Eltűnődtem. Haza felé azt hiszem Masát kikészítettem idegileg :D.
Vasárnap, munka. Gondoltam munka után sms-t küldök tegnapi örömforrásomnak, de lekéstem ő ismét gyorsabb volt, kezdek megbizonyosodni gondolatom valóságáról. Ide most nyáladzás és csöpögés kerülne *** majd talán máskor.
2009. január 10., szombat
Egy érdekes péntek
1. fejzet 1. ciklus 10. nap
3 óra az iskolában, bár csak minden nap ilyen lenne.
2 és fél óra a Tekében barátokkal, bár csak minden nap lehetne ilyen.
Egy mozi Vadival bár csak ne kéne érte fizetni.
Újra a Tekében egy másik baráti társasággal, bár csak több hely lenne a Tekében.
Végre eljött a találkozás pillanata, bár csak minden nap megtehetnénk.
Vissza a Tekébe, kedvem már az őrület határán, bár csak mindig ilyen lennék.
Haza kisérés, bár csak ne kéne elválni.
Út hazafelé, bár csak létezne a teleport.
Utam, jó kedvel teszem, egy sms-t kapok és kedvem még tovább terjed. Pedig egyedül, a hideg éjszakában utazom. És még is jó a kedvem, még is boldog vagyok. Még egy utolsó séta az állomástól. Az éjszaka nem sötét, a Hold világít, a teli Hold. Érkezés 11:30-kor. S, hogy zárásnak kétértelmű kijelentést tegyek, Csodás álmok jönnek...
3 óra az iskolában, bár csak minden nap ilyen lenne.
2 és fél óra a Tekében barátokkal, bár csak minden nap lehetne ilyen.
Egy mozi Vadival bár csak ne kéne érte fizetni.
Újra a Tekében egy másik baráti társasággal, bár csak több hely lenne a Tekében.
Végre eljött a találkozás pillanata, bár csak minden nap megtehetnénk.
Vissza a Tekébe, kedvem már az őrület határán, bár csak mindig ilyen lennék.
Haza kisérés, bár csak ne kéne elválni.
Út hazafelé, bár csak létezne a teleport.
Utam, jó kedvel teszem, egy sms-t kapok és kedvem még tovább terjed. Pedig egyedül, a hideg éjszakában utazom. És még is jó a kedvem, még is boldog vagyok. Még egy utolsó séta az állomástól. Az éjszaka nem sötét, a Hold világít, a teli Hold. Érkezés 11:30-kor. S, hogy zárásnak kétértelmű kijelentést tegyek, Csodás álmok jönnek...
2009. január 8., csütörtök
Meglepetések napja
1. fejzet 1. ciklus 8. nap
Véletlen találkozás, majd váratlan hívás találkozásra... Nem voltam felkészülve, örültem és féltem. Hiába tünt el a páncél, még meg kell tanulnom kezelni, kimutatni érzéseim... szánalmas, mint egy járni tanuló kisgyerek.
Véletlen találkozás, majd váratlan hívás találkozásra... Nem voltam felkészülve, örültem és féltem. Hiába tünt el a páncél, még meg kell tanulnom kezelni, kimutatni érzéseim... szánalmas, mint egy járni tanuló kisgyerek.
Semmi
1. fejzet 1. ciklus 8. nap
Fárasztó nap és egy üdítő záróbeszélgetés. Majd késő éjszakába nyúló Equilibrium és Transformers nézés. Tényleg hős akarok lenni, ki áldoz és megmutatja bármit megtenne azért ki szeret...
Fárasztó nap és egy üdítő záróbeszélgetés. Majd késő éjszakába nyúló Equilibrium és Transformers nézés. Tényleg hős akarok lenni, ki áldoz és megmutatja bármit megtenne azért ki szeret...
2009. január 6., kedd
Titkok Úrnője
1. fejzet 1. ciklus 6. nap
Levegőt tépve közeledtem,
nem éreztem, nem görnyedtem.
Tekintetem Hollóra villant,
tekintete érdektelenül illant.
Gyönyörű, pompás vad,
segítséget nem ad.
Tekintet el réved,
érzelem ébred.
Új rohamra kél,
Holló már nem él.
Pók ki fogadja,
rohamot akaszt hálója.
Hálót ügyesen sző,
mindent tud már ő.
Reményt ébreszt,
utat ereszt.
A csata újra ébred,
a pók nem éled.
Angyal tekint,
az idő nem int.
Sötét, mint az éj,
szeme még is ég.
Elmém égeti,
énem élesztgeti.
Kitárja szárnyait,
eltűnnek árnyai.
Babonáz külseje,
rettentő ereje.
Csodát láttam,
nem álltam.
Szeme némít,
lelkem tépi.
Angyal lett álmom,
eddigi létem szánom.
Csörögve hull a páncél,
nincs többé más cél.
Levegőt tépve közeledtem,
nem éreztem, nem görnyedtem.
Tekintetem Hollóra villant,
tekintete érdektelenül illant.
Gyönyörű, pompás vad,
segítséget nem ad.
Tekintet el réved,
érzelem ébred.
Új rohamra kél,
Holló már nem él.
Pók ki fogadja,
rohamot akaszt hálója.
Hálót ügyesen sző,
mindent tud már ő.
Reményt ébreszt,
utat ereszt.
A csata újra ébred,
a pók nem éled.
Angyal tekint,
az idő nem int.
Sötét, mint az éj,
szeme még is ég.
Elmém égeti,
énem élesztgeti.
Kitárja szárnyait,
eltűnnek árnyai.
Babonáz külseje,
rettentő ereje.
Csodát láttam,
nem álltam.
Szeme némít,
lelkem tépi.
Angyal lett álmom,
eddigi létem szánom.
Csörögve hull a páncél,
nincs többé más cél.
Türelem játék
1. fejzet 1. ciklus 6. nap
Elém tárta, megmutatta, elrejtette, várakoztat...
Esténként látom a mély barna szemeket, mik rám tekintenek és bályolnak. Megnémulok, mosolygok, szemem örökre fogvatartja. Csak némán fekszek belesülyedve a fekete kényelembe és révedek. Révedve várom mikor érinthetem meg újra és bizonyosodhatok meg valóságos voltáról, hogy nem csak egy álom a fejemben, mi szertefoszlik és tova száll. Az idő csak tellik, a vágy egyre nagyobb s még sem jön el a várva várt megváltás, pedig léteik. Már láttam, hallottam, érintettem és nem tűnt el. Léteznie kell. Türelem. Nem tehetek mást csak várok, várok türelmesen...
Elém tárta, megmutatta, elrejtette, várakoztat...
Esténként látom a mély barna szemeket, mik rám tekintenek és bályolnak. Megnémulok, mosolygok, szemem örökre fogvatartja. Csak némán fekszek belesülyedve a fekete kényelembe és révedek. Révedve várom mikor érinthetem meg újra és bizonyosodhatok meg valóságos voltáról, hogy nem csak egy álom a fejemben, mi szertefoszlik és tova száll. Az idő csak tellik, a vágy egyre nagyobb s még sem jön el a várva várt megváltás, pedig léteik. Már láttam, hallottam, érintettem és nem tűnt el. Léteznie kell. Türelem. Nem tehetek mást csak várok, várok türelmesen...
2009. január 5., hétfő
Kezdődik az év
1. fejzet 1. ciklus 5. nap
Jól indult a nap, kicsit fáradtan, de nevetve :) egész nap :D
Még tegnap este kezdődött, elköszönt "jó éjt szép álmokat kedvesem légy jó" és valami erőnél fogva önkéntelenül begépeltem, szeretlek. Némán szembesültem az eredménnyel. Majd értelmetlen fejjel kitöröltem. Este még megnéztem a Született július 4.-én című filmet, mi igazán megható volt és ami elborzasztott, hogy együtt tudtam vele érezni. Érezni. Ekkor esett le, a páncél mi védett, lehulott, önkéntelen magától, Tőle. Boldog lettem, felhőtlen és vidám. Ma pedig elmeséltem, hogy miért azt nem tudom, talán csak szerettem volna őszinte lenni és azt mutatni aki tényleg vagyok, én. Már csak egy kis időt szeretnék kapni, hogy végre személyesen is elmondhassam, szeretem.
Jól indult a nap, kicsit fáradtan, de nevetve :) egész nap :D
Még tegnap este kezdődött, elköszönt "jó éjt szép álmokat kedvesem légy jó" és valami erőnél fogva önkéntelenül begépeltem, szeretlek. Némán szembesültem az eredménnyel. Majd értelmetlen fejjel kitöröltem. Este még megnéztem a Született július 4.-én című filmet, mi igazán megható volt és ami elborzasztott, hogy együtt tudtam vele érezni. Érezni. Ekkor esett le, a páncél mi védett, lehulott, önkéntelen magától, Tőle. Boldog lettem, felhőtlen és vidám. Ma pedig elmeséltem, hogy miért azt nem tudom, talán csak szerettem volna őszinte lenni és azt mutatni aki tényleg vagyok, én. Már csak egy kis időt szeretnék kapni, hogy végre személyesen is elmondhassam, szeretem.
2009. január 4., vasárnap
Még is léteznek csodák!
1. fejzet 1. ciklus 4. nap
Ezt a bejegyzést nem is tudom hol kezdjem. 2009. 01.03-án 13:30 kor indultam el otthonról, 2009.01.04-én 14:15-re értem haza. Nem az idő számít, nem az, hogy mennyi minden történt velem vagy mennyi nem, hanem ennek az intervalumnak mindössze 3 órája.
Egy hely, két ember, két világ, egy élet. Nem tudom olyan szavakkal iletni ezt az egészet, mivel be ne mocskolnám. Már vagy 10 perce ülök itt, hogy megfogalmazzam, de nem megy, egyedül egy dolog jut az eszembe, csoda történt. Hiába került elő személyem legszerencsétlenebb, leggyermekibb énje, a csoda kitartott, nem menekült. Írhatnék még a végtelen végéig,
de akkor sem tudom leírni mindazt,mit érzek. Érzek... ez talán a kulcsszó, de úgy érzem ezt még meg kell tanulnom kimutatni. Pedig már azt hittem elhagytak oly hiú földi ábrándok, mint a szerelem.
Most pedig jöjjön egy esti város túra. Örs vezér tere úgy 7 óra magasságában. Felhívom Ricsit ki elvileg az egyik ünepelt lett volna. Nem tud semmiről semmit. Akkor hívjuk a Mikót. Miközben hallgatom a folyamatos kicsöngést, meglátom Szapyt. Gyorsan elindulok kezet rázni a rég nem látott ismerőssel, erre egyszer csak elém pattan a Mikó. Így sikerült Szapyval tényleg csak köszönni. Mikóval és Annával elindultunk Csömörre, hogy majd ott felszedjük Ricsit is. Anna pedig a Mikó meghatározhatatlan valakije. Anna kitalálta hogy 21:00-ra a Manóban kell lennie. 21:00 már a Manóban, valahol a Lehel térnél. Ricsi visszaindult és megigértettük vele, hogy legkésőbb 24:00-ra visszajön értünk és elmegyünk a Dallasba a Gergő szülinapi bulijára Kelenvölgybe. A Manóba a várt lényok nem érkeztek meg, kitört a pánik Annánál és Mikónál. Így elindultunk megkeresni az elvileg lerészegedett lányokat Aquincumba. Anna rájött, hogy Mikót a részeg Noémi érdekli, így fogta magát és felugrott a hévre. Rékát és Noémit haza kisértük. Újra a héven. Mikó sms-t kap Ricsitől, hogy ő kész van és a buli lefújva. Mikónak sem kellett több és haza indult. Volt egy szép utam Margit hídtól Móriczig. Még egy éjszakai buszozás, rohanás a sínek mellett és így végül megérkeztem éjfél körül a Dallasba. Végre megpihenhettem. 4-kor záróra séta Gergőékhez. 5-6 körül már talán aludtunk is. 11-kor kelés egy jó kis reggeli és beszélgetés. Aztán irány haza. Hosszú nap volt... És még tart.
De most inkább visszatérnék arra a témára miről oly kevés szót is ejtettem, pedig a nap, az év, az élet legékesebb része. Csókkal adta szívét és vette el sajátom. Önként adtam, én akartam. Még mindíg varázsa alatt vagyok. Felkéne végre fognom, vagy csak elhinnem a csodát! :)
Ezt a bejegyzést nem is tudom hol kezdjem. 2009. 01.03-án 13:30 kor indultam el otthonról, 2009.01.04-én 14:15-re értem haza. Nem az idő számít, nem az, hogy mennyi minden történt velem vagy mennyi nem, hanem ennek az intervalumnak mindössze 3 órája.
Egy hely, két ember, két világ, egy élet. Nem tudom olyan szavakkal iletni ezt az egészet, mivel be ne mocskolnám. Már vagy 10 perce ülök itt, hogy megfogalmazzam, de nem megy, egyedül egy dolog jut az eszembe, csoda történt. Hiába került elő személyem legszerencsétlenebb, leggyermekibb énje, a csoda kitartott, nem menekült. Írhatnék még a végtelen végéig,
de akkor sem tudom leírni mindazt,mit érzek. Érzek... ez talán a kulcsszó, de úgy érzem ezt még meg kell tanulnom kimutatni. Pedig már azt hittem elhagytak oly hiú földi ábrándok, mint a szerelem.
Most pedig jöjjön egy esti város túra. Örs vezér tere úgy 7 óra magasságában. Felhívom Ricsit ki elvileg az egyik ünepelt lett volna. Nem tud semmiről semmit. Akkor hívjuk a Mikót. Miközben hallgatom a folyamatos kicsöngést, meglátom Szapyt. Gyorsan elindulok kezet rázni a rég nem látott ismerőssel, erre egyszer csak elém pattan a Mikó. Így sikerült Szapyval tényleg csak köszönni. Mikóval és Annával elindultunk Csömörre, hogy majd ott felszedjük Ricsit is. Anna pedig a Mikó meghatározhatatlan valakije. Anna kitalálta hogy 21:00-ra a Manóban kell lennie. 21:00 már a Manóban, valahol a Lehel térnél. Ricsi visszaindult és megigértettük vele, hogy legkésőbb 24:00-ra visszajön értünk és elmegyünk a Dallasba a Gergő szülinapi bulijára Kelenvölgybe. A Manóba a várt lényok nem érkeztek meg, kitört a pánik Annánál és Mikónál. Így elindultunk megkeresni az elvileg lerészegedett lányokat Aquincumba. Anna rájött, hogy Mikót a részeg Noémi érdekli, így fogta magát és felugrott a hévre. Rékát és Noémit haza kisértük. Újra a héven. Mikó sms-t kap Ricsitől, hogy ő kész van és a buli lefújva. Mikónak sem kellett több és haza indult. Volt egy szép utam Margit hídtól Móriczig. Még egy éjszakai buszozás, rohanás a sínek mellett és így végül megérkeztem éjfél körül a Dallasba. Végre megpihenhettem. 4-kor záróra séta Gergőékhez. 5-6 körül már talán aludtunk is. 11-kor kelés egy jó kis reggeli és beszélgetés. Aztán irány haza. Hosszú nap volt... És még tart.
De most inkább visszatérnék arra a témára miről oly kevés szót is ejtettem, pedig a nap, az év, az élet legékesebb része. Csókkal adta szívét és vette el sajátom. Önként adtam, én akartam. Még mindíg varázsa alatt vagyok. Felkéne végre fognom, vagy csak elhinnem a csodát! :)
2009. január 3., szombat
Lehet...
1. fejzet 1. ciklus 3. nap
Eljött a változás reggele. Izgulnom kéne? Félnem? Lehet nem felelek meg? Lehet elbukom és visszatér szánalmas életem? Lehet elakad szavam, elakadnak tetteim. Lehet megáll az idő, meg áll a világ forogni. Lehet... Lehet... És mi biztos? Én. Harcosnak születtem, a küzdés a lételemem. Megpihenni vágyok már régóta, de még nem jött el az ideje, még nem. Egyszer, egszer talán kapok rá lehetőséget, de ez a nap még nem az. Már csak pár óra és indulok. Szokás szerit utam előre megterveztem, az első percek, pillanatok is megvannak már, bár ezek könnyen belémfagyhatnak, majd elválik. Minden mit terveztem nem lehet biztos, hisz semmi sem biztos, még a halál sem. Bíznom kell magamban, bízok is, de mire fel? Az élet nem adott okot, hogy bízak, csak kétkedésre, csak arra és semmi másra. Félnem kéne és kételkednem, de ezt nem hagyom. Ezt a napot nem veszi el tőlem semmilyen láthatatlan erő, rálépek és elnyomom mert harcosnak születtem, lehet...
Eljött a változás reggele. Izgulnom kéne? Félnem? Lehet nem felelek meg? Lehet elbukom és visszatér szánalmas életem? Lehet elakad szavam, elakadnak tetteim. Lehet megáll az idő, meg áll a világ forogni. Lehet... Lehet... És mi biztos? Én. Harcosnak születtem, a küzdés a lételemem. Megpihenni vágyok már régóta, de még nem jött el az ideje, még nem. Egyszer, egszer talán kapok rá lehetőséget, de ez a nap még nem az. Már csak pár óra és indulok. Szokás szerit utam előre megterveztem, az első percek, pillanatok is megvannak már, bár ezek könnyen belémfagyhatnak, majd elválik. Minden mit terveztem nem lehet biztos, hisz semmi sem biztos, még a halál sem. Bíznom kell magamban, bízok is, de mire fel? Az élet nem adott okot, hogy bízak, csak kétkedésre, csak arra és semmi másra. Félnem kéne és kételkednem, de ezt nem hagyom. Ezt a napot nem veszi el tőlem semmilyen láthatatlan erő, rálépek és elnyomom mert harcosnak születtem, lehet...
2009. január 2., péntek
Feltámadás
1. fejzet 1. ciklus 2. nap
Megremeg a testem,
Megfeszül, mint Jézus a kereszten.
Eltűnt az álmom,
halálra vágyom.
Akartam szépet írni,
de nem tudok mást csak sírni.
Megszűnt a fájdalom,
a düh halom.
Valami új születik,
érdekes, nem csüggedik.
Elkeseredés támad,
és akarat árad.
Szeme behunyva,
sír újra, újra.
Hírtelen felnyílik,
az akarat hízik.
Mereven tekint,
a világ megállt kint.
Lelke fa, vihar vert,
széttépett, kicsavart.
Eső mossa búsan,
de nem áztatja hosszan,
csupán az embert siratja,
ki oly esendő, mint atyja.
Mély levegőt szív,
nagyokat üt a szív.
Felszegi fejét,
összeszedi erejét.
Csendben tekint, vár,
cseppek hullnak alá.
Keze összeszorul,
vér csordul.
Fogva tartóit, a szögeket,
letépi a rettenet.
Földet simít,
dühöt nyit.
Zihált légzés,
satuba zárt érzés.
vér cseppek hangja,
jön már a haragja.
Ösztön ébred,
eltűnik éned.
Megremeg a testem,
Megfeszül, mint Jézus a kereszten.
Eltűnt az álmom,
halálra vágyom.
Akartam szépet írni,
de nem tudok mást csak sírni.
Megszűnt a fájdalom,
a düh halom.
Valami új születik,
érdekes, nem csüggedik.
Elkeseredés támad,
és akarat árad.
Szeme behunyva,
sír újra, újra.
Hírtelen felnyílik,
az akarat hízik.
Mereven tekint,
a világ megállt kint.
Lelke fa, vihar vert,
széttépett, kicsavart.
Eső mossa búsan,
de nem áztatja hosszan,
csupán az embert siratja,
ki oly esendő, mint atyja.
Mély levegőt szív,
nagyokat üt a szív.
Felszegi fejét,
összeszedi erejét.
Csendben tekint, vár,
cseppek hullnak alá.
Keze összeszorul,
vér csordul.
Fogva tartóit, a szögeket,
letépi a rettenet.
Földet simít,
dühöt nyit.
Zihált légzés,
satuba zárt érzés.
vér cseppek hangja,
jön már a haragja.
Ösztön ébred,
eltűnik éned.
Másnap
1. fejzet 1. ciklus 2. nap
Még mindíg nem tudom, hogy a tegnapi hirtelen felindulásomból miért kezdtem el írni ezt az internetes naplót. Talán sosem kapok erre a kérdésemre már választ.
Még egy átaludt reggel. Gondoltam gyorsan felszökennek az msn-re hátha ismét beszédbe elegyedhetek a Fekete Angyallal, de nem. Bátyám átjött, apám megkérte, hogy rakja fel a téligumikat mert elkezdett esni a hó, erre ő "ott a lób*szó fiad, majd ő megcsinálja", hát ez volnék én. Imádom... Megcsináltam, mert miért ne, hisz én volnék a "jófiú" kit mindenki csicskáztat és lesz*r. Jól indul a nap. Most épp a tv-t bámulom Reggeli egy ismeretlennel, nem éppen valami érdekfeszítő műsor, de a hapsi rám emlékeztet, szánalmas.
Túl sok a véletlen. Biztos, hogy ezek véletlenek? Túl sorsszerű, de lehet csak én látok mindenben jeleket. Túl sokat gondolkozok és kombinálok. Mintha valaki szórakozni próbálna, elémtálalni és elvenni előlem. Azt hiszi bánthat még, fájdalmat okozhat, és gyermekded játéka közben észre sem veszi, hogy már rég nem maradt semmim. Szárnyaim letépte, váram lerombolta, faházam felgyújtotta. Nem maradt már semmim, csak a reményem, de azt nem veheti el, tőlem nem.
Még mindíg nem tudom, hogy a tegnapi hirtelen felindulásomból miért kezdtem el írni ezt az internetes naplót. Talán sosem kapok erre a kérdésemre már választ.
Még egy átaludt reggel. Gondoltam gyorsan felszökennek az msn-re hátha ismét beszédbe elegyedhetek a Fekete Angyallal, de nem. Bátyám átjött, apám megkérte, hogy rakja fel a téligumikat mert elkezdett esni a hó, erre ő "ott a lób*szó fiad, majd ő megcsinálja", hát ez volnék én. Imádom... Megcsináltam, mert miért ne, hisz én volnék a "jófiú" kit mindenki csicskáztat és lesz*r. Jól indul a nap. Most épp a tv-t bámulom Reggeli egy ismeretlennel, nem éppen valami érdekfeszítő műsor, de a hapsi rám emlékeztet, szánalmas.
Túl sok a véletlen. Biztos, hogy ezek véletlenek? Túl sorsszerű, de lehet csak én látok mindenben jeleket. Túl sokat gondolkozok és kombinálok. Mintha valaki szórakozni próbálna, elémtálalni és elvenni előlem. Azt hiszi bánthat még, fájdalmat okozhat, és gyermekded játéka közben észre sem veszi, hogy már rég nem maradt semmim. Szárnyaim letépte, váram lerombolta, faházam felgyújtotta. Nem maradt már semmim, csak a reményem, de azt nem veheti el, tőlem nem.
2009. január 1., csütörtök
Az első sor
1. fejzet 1. ciklus 1. nap
Az első próbálkozás az íráshoz. Csak tudnám minek? Senki sem ismer, senki sem tudja kivagyok és ezt én akartam így! Most még is visszakoznék? Vagy csak egy újabb feltünési viszketegségről lenne szó? Nem tudom.
Egy új év, ugyan az az élet. A tavaji év sikeredett a legélmény dúsabbra, ezzel csak az az év vetekedhet mikor újtestet kaptam.
Vajon eltévedtem? A Fekete Angyal a titkok örzője, tényleg csak saját csapdámba vezet? Nem tudom. Már csak kis idő és kiderül minden.
Néha elegem van az életből, de még sem akarok meghalni. Még nem éltem. De élhetetlen életem tudatában megcselekszem a megoldást, az egyetlen megoldást, a harcot, de ma már nincs. Már nem tud harcba vonulni valaki csak azért hogy ott végre meglelje békéjét. Néha érzem a lábomba, a karomon, a nyakamnál és a halántékomál ahogy szívem pumpálja a vért, a bordáimon szívem verését. Erőt érzek, de mozdulni nem tudok. Elsülyedtem. Az agyam sosem szűnik meg, pedig ő átkoz, ő az én átkom, ki nem hagy élni. És segíteni akar, akarva akaratlanul mindenkinek, pedig én csak boldog akarok lenni. Szeretni és szeretve lenni. Kard által élni ,megbotlani, kard által halni. Elég lenne ha csak nem gondolkoznék és azt tenném, mit szeretnék. Eréjem átok. Ördögi kör mi bennem él. Azt se tudom, hogy most mit csinálok és miért, panaszkodom, de hova, nincs semmi bajom. A fogyasztói társadalom áldozata lettem és is, nem azért mert azok kellenek, hanem mert mástól várom a boldogságot. A saját boldogságom.
Nem vagyok híve az igazságtalanságnak. Éljek úgy ahogy elvárom magamtól, míg mindenki él. Egy kiélt és egy élni akaró, rossz ómen. Magammal lenne e bajom? Nem. A világgal. Az hogy minden mit kahatok romlott hús, kevesebb és több nálam. Jelen reményem egy Angyalba fektetem...
Az első próbálkozás az íráshoz. Csak tudnám minek? Senki sem ismer, senki sem tudja kivagyok és ezt én akartam így! Most még is visszakoznék? Vagy csak egy újabb feltünési viszketegségről lenne szó? Nem tudom.
Egy új év, ugyan az az élet. A tavaji év sikeredett a legélmény dúsabbra, ezzel csak az az év vetekedhet mikor újtestet kaptam.
Vajon eltévedtem? A Fekete Angyal a titkok örzője, tényleg csak saját csapdámba vezet? Nem tudom. Már csak kis idő és kiderül minden.
Néha elegem van az életből, de még sem akarok meghalni. Még nem éltem. De élhetetlen életem tudatában megcselekszem a megoldást, az egyetlen megoldást, a harcot, de ma már nincs. Már nem tud harcba vonulni valaki csak azért hogy ott végre meglelje békéjét. Néha érzem a lábomba, a karomon, a nyakamnál és a halántékomál ahogy szívem pumpálja a vért, a bordáimon szívem verését. Erőt érzek, de mozdulni nem tudok. Elsülyedtem. Az agyam sosem szűnik meg, pedig ő átkoz, ő az én átkom, ki nem hagy élni. És segíteni akar, akarva akaratlanul mindenkinek, pedig én csak boldog akarok lenni. Szeretni és szeretve lenni. Kard által élni ,megbotlani, kard által halni. Elég lenne ha csak nem gondolkoznék és azt tenném, mit szeretnék. Eréjem átok. Ördögi kör mi bennem él. Azt se tudom, hogy most mit csinálok és miért, panaszkodom, de hova, nincs semmi bajom. A fogyasztói társadalom áldozata lettem és is, nem azért mert azok kellenek, hanem mert mástól várom a boldogságot. A saját boldogságom.
Nem vagyok híve az igazságtalanságnak. Éljek úgy ahogy elvárom magamtól, míg mindenki él. Egy kiélt és egy élni akaró, rossz ómen. Magammal lenne e bajom? Nem. A világgal. Az hogy minden mit kahatok romlott hús, kevesebb és több nálam. Jelen reményem egy Angyalba fektetem...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
