I.rész: Egy véres kezű bűntelen gyilkos

Angyal volt hajdanán, fehéren rikító szárnyaival repkedett az emberek között. Ők megunván ezt, hurkot kötöttek rá, lerángatták maguk közé. Verték, verték míg mozgott, s saját vérében nem kezdett fuldokolni. Nem tudta magát védeni, de még teremtett egy vadállatot mi megvédelmezi megmaradt énjét. Segített, elkergetett mindenkit ki az angyal ellen tört, majd szép lassan elkezdett táplálkozni teremtőjéből. Egyre csak erősödött, nőtt, az angyal látta kudarcát, utolsó erejéből magához láncolta a vadállatot. A megmerevedett, roppant súlyú néma angyal gátolta a már szörnyé változott új lény szabadságát. Tetem és gyilkosa, összezárva, tehetetlenül vártak. Holló szárnyakon suhant közéjük egy gyönyörű nősténymacska. A szürke felleget mind szétszaggatta. Az angyal szobor újra a világra vetette szemét. Felkelt és eltörte a szörny nyakát, majd lakmározott húsából. Fehér szárnyai elfeketedtek, kezéről nagy cseppekben hullt alá a vér. A különleges lény új, jobb élettel áldotta meg, azonban a szörny ott maradt. Mikor a nagymacska más utakat szel, az angyal egyedül marad, és újra szürkék lesznek a fellegek, ezzel a szörny is újra éled benne. A pusztítás elkezdődik.