Megérzett érzelmek

Mellettem mindenki más akar lenni, mellettem mindenki más életet akar élni, mellettem senki sem boldog. A rothadó fekélyes világunkban az én meseszerű, gyerekes és már-már túlzottan szentimentális világom taszító. Próbálok a tökéletességre törekedni, még nem értem el, és ezért ha elérem, akkor azért lesz rajtam mindig valami kifogásolható. Hogy lehetnék boldog, ha mellettem mindenki máshová, mással, másképp vágyik… „nem szabadna megkapnom az élettől” és ezzel örökre elvesztem saját boldogságom is…