Semmi sem lehet tökéletes, senki sem lehet tökéletes. Minden nap vérrel kevert nyálat köpsz, vért, mely a mindennapos tisztogatás okozta sebekből származik.
Nem azért tartottam ki idáig, nem azért éltem túl mindent, hogy most feladjam. Végre elértem őt, kiért mindig is éltem. Tudom hogy nem vagyok tökéletes, sőt hibáim egyvelege adja meg személyem fő vonalát, nem az erények hanem a hibák. Nem vagyok más mint egy hős, mi egyenlő egy louserrel. Mit már kifejtettem a Remény című bejegyzés alatt. De, nem adom fel, nem.
„Boldogság élete,
nem bántja bánat.
Csupán időn függ léte,
háza nem kér árat.”
Nem kér árat, de az ajtók zárva is maradnak, a vándor hiába talált élete értelmére, még is magányosan ül a ház előtt…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése