Kísérletet teszek egy olyan érzés leírására mihez még sosem próbáltam ily módon nyúlni, leírni, megfogalmazni. Boldogság, öröm, szerelem, biztonság, minden mi a harmonikus jót hozza létre. Sosem írtam ilyesmiről, mert nem volt benne részem, és ha ezeknek csak kis árnyéka is vetült rám én nem hittem el, eltaszítottam, mintha számomra csak a szenvedés lenne a helyes út. De Ő, de Ő nem hagyta, kitartott mellettem és elérte, elérte hogy tényleg érezzem az igazi, tiszta örömöket és boldogságot az Ő szerelmében. Azért sem írtam, mert, mert nem tudtam, hogy kezdjek hozzá. Mit írhatnék. Most azonban nem érdekelnek ezek a kétkedő gondolatok, és írok, írok, mert írni szeretnék, írok, mert írnom kell, érzem, belülről érzem, hogy írnom kell. Tudtára adnom Szerelmemnek, hogy szeretem. Ő számomra minden, a kezdet, a vég. Ő írja életem, Ő élteti szívem, Ő mozgatja izmaim, Ő csavarja gondolataim, Ő fakasztja érzéseim, Ő érte élek, egyedül Ő érte. Nem érdekel, hogy most sokan azt mondják nyálas… nem, nem érdekel. Mert érzem mellette nincs mitől félnem, nyugodtan kelhetek fel saját hamvaimból, nyugodtan tárhatom ki kapuim szárnyát, nyugodtan elmondhatom bármelyik érzésem, őszintén. Remélem Ő is így vélekedik rólam, Ő is így lát engem. Remélem boldog mellettem és képes leszek boldoggá tenni. Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a kegyet, miben Ő általa részesülök. Abban a kegyben mi Ő saját maga. Ennél szentebb, szebb, csodálatosabb kegyet el sem tudnék képzelni. Egyedül arra vágyom, hogy örökké hallhassam bájos hangját, láthassam gyönyörű testét, élvezhessem elbűvölő modorát és érezhessem mennyei valóját. Dicsőíthetném még a végtelen végéig, de akkor sosem érnék a mondandó végére, ezért kénytelen vagyok befejezni ezt a felsorolást, mi sosem fogy ki a pozitív, szép, csodás jelzőkből.
Életem egyetlen csodája.
Páncélom mellyel a világ ellen védtem magam, leveszem, leveszem csak Neked, egyedül csak Neked, Neked ki alászállsz egy ily halandó és esendő emberhez.
Kardom, melybe lelkem rejtetem megérintetted, megérintetted és most arra kérlek, rakd el és vigyázz rá. Másra már sosem lesz szüksége csak a Te jóságodra és oltalmadra.
Életem örök csodája.
Szeretlek Réka!
2009. március 17., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése