A matek szánalma

Hogy áll a szád?
Tán deriváltál?
Ne csorogjon a nyál,
inkább igyál!

Ha már nem megy,
és a jegyed is már csak egy,
tovább ne értetlenkedj.
Tedd a dolgod és cselekedj.

Minek sikítsz?
Az egész csak vicc.
Nem jön több fritz,
ahogy gázcsapot sem nyitsz.

Szánalmam nyögöm,
nyomorom nyöszörgöm.
Tudás a börtönöm,
semmit sem böfögöm.

Ha már nem megy a köbgyök.
Lenéznek az ökrök,
elhiszed hogy a fejed egy tök.
Akkor én már csak röhögök.

Szóljatok hogy elég,
mert ez már nem ér.
Hajdan büszkeségem élt,
most saját levében ég.

Elvesztem

Hallok, nézek, érzem elvesztem,
már nem testemben létezem.
Szívem elvágyik,
elmém elmászik.

Valahol utam során,
tévedtem tán?
Nem tudom,
elszállt a nyugalom.

Bőr hurok a nyakamon.
Nézem simogatom
végén a fém darabot,
ő sem ad nyugalom falatot.

Nyakamon rozsda folt,
büszkeségen fekély folt.
Kong a harang,
Fehérlik a haj.

Eldobtam üres béklyóm,
velehalt a büszke sólyom.
Elveszett az igaz,
helyette burjánzik a gaz.

Megvetés, irigység,
megtört az irdatlan ég.
Dühödt erőt ad, mi megköti kezemet,
erőt mi kifordít, s betemet.

Nem marad utána más,
csak néma üresség, vágyakozás.
Pusztító tűz kél a szememben
pusztán érted ég édes szerelmem.

Átérezni...

Leonard Cohen : Hallelujah

I've heard there was a secret chord

That David played, and it pleased the Lord

But you don't really care for music, do you?

It goes like this

The fourth, the fifth

The minor fall, the major lift

The baffled king composing Hallelujah

Hallelujah

Hallelujah
Hallelujah

Hallelujah

Your faith was strong but you needed proof

You saw her bathing on the roof

Her beauty and the moonlight overthrew you

She tied you

To a kitchen chair

She broke your throne, and she cut your hair

And from your lips she drew the Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

You say I took the name in vain

I don't even know the name

But if I did, well really, what's it to you?

There's a blaze of light

In every word

It doesn't matter which you heard

The holy or the broken Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

I did my best, it wasn't much

I couldn't feel, so I tried to touch

I've told the truth, I didn't come to fool you

And even though

It all went wrong

I'll stand before the Lord of Song

With nothing on my tongue but Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah, Hallelujah

Hallelujah

Érdemes lefordítani, mert nagyon szép és tanulságos maga a szöveg is, de gondolom nem mindenki érti és beszéi tökéletsen az angolt, ahogy én sem ezért a fordítást is melléklem.

Gallai Péter fordítása

Most hallom, hogy szól egy titkos akkord,

mit Dávid játszott, s az Úrnak szólt,

de nem hiszem, hogy ez a zene érdekel téged.

A négy után jön az ötödik,

a moll szűkített, a dúr kinyit,

a király zavartan írja: halleluja...

Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

A hited erős, de a biztosat vártad,

mikor a tetőn őt ázni láttad,

a lány szépsége megbabonázott.

Lekötözött egy konyhaszékre,

aztán hajadat nyírta még le,

s a szádból kihúzta, hogy halleluja...

Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

Hiába vettem a számra nevét,

sose tudhattam, hogy mi az a név,

s ha tudtam is, mondd, mit jelent neked?

A fény ragyogása van minden szóban,

már az se fontos, hogy melyiket mondtam,

szent volt, vagy hamis a halleluja?

Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

Én megtettem mindent: ennyit tehettem;

nem éreztem: tehát megérintettem,

az igazat mondtam és nem hazudtam, értsd meg.

Kicsit rosszabb volt persze, mint lehetett várni,

az Ének Istene elé fogok állni,

ajkamon semmi mással: halleluja!

Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu...

Halleluja, halleluja! Halleluja, hallelu-ja!

Küldetés

"Csak mint vak eszköz teljesítem s várom,
Míg kidőlök s lesz más, kia helyemre álljon.
Eladtam már magam, nem magamnak élek,
Nyugalmat, pihenést már nem is remélek,
Lelkem lett a küzdés, szívem lett az álom,
Szívemet keresem, amíg megtalálom."

Nem...

Nem így akartam befejezni a beszélgetést, szerettem volna feloldozást nyerni, hogy nyugodtan hajthassam fejem párnámra. De így... nem tudom mit gondoljak. Összeszorult gyomorral kuporogni, miközben könnyeim szelik át az arcom és teljes kéttségbeesésben révedni a nagy sötétségbe, fáj. Nem tudom, lehet nem látod, nem érzed, de én teljes szívemből szeretlek és olyan dolgokkal békéltem meg mik rémálmaimban sem kerültek elő. De meg tettem, megtörtént nem tudom hogy magától vagy pedig azért mert akartam, de egy biztos a szerelem és a szeretet erőt adott az egészhesz. Nem tudom mit akarok, csak nyugalmat szerettem volna, hogy megnyugodhassak, de sehogy sem sikerült elérnem, lehet az ölelésed segített volna semmi más. Viszont arra az ölelésre még 8 napig várnom kell vagy az örökkévalóságig ha nem érem meg.

Mindíg jöhet rosszabb

Kezdjük a száraz tényekkel 23-nap alatt 14 hívás. Ebből 1 Vadi, hogy hol vagyok, hívtak otthonról hogy haza e megyek munkából ebédelni és Réka visszahívott, hogy nem várt meg hanem haza ment. A többi pedig mind munka ügyben és hasonló segítség kérés végett ment végbe. Talán már ez is megmutatja, hogy nagyjából mire megy el a szabadidőm nagyrésze. Egyetem melett munka és nem jó kedvemből csinálom, igen lehet kihasználnak eközben, de akkor is szükségem van a pénzre miből füzetet veszek és írok, bérletet veszek mivel bejárok, borotvár mit néha kezembe veszek és így tovább, sőt még azokra az apróságokra is mikkel neked szerettem volna kedveskedni. Egyszerűen szükségem van a pénzre mert abból élek mint mindenki más, csak én nem a szüleimtől kapom a két szép szememért...
Pedig sokkal szívesebben csinálnék sok minden mást és igen nekem is szar. Én is érzek, nekem is fáj még ha nem is mondom, de megyek és nem kezdek el össze-vissza nyafogni, én is vagyok fáradt, de nem nyomom ki a telefont mert örülök ha végre valaki megszán és beszélget velem. És igen nekem is vannak gondjaim. Az hogy üvöltenek ha nem dolgozom mert egy semirekellő mihaszna vagyok és üvöltenek ha dolgozom mert egy béna fasz vagyok, üvöltenek ha segítséget kérek és üvöltenek ha segítek. Közben zajlik az egyetemi élet is, hol órákig ülök az előadásokon görnyedve, hogy kevésbé érezzem az előző napi munka sérüléseit és az álmosság se verjen le. Tele vagyok betegségekkel és fájdalmakkal, még kialudni sem tudom magam, csak 5 órákra ledőlni, itthon semmi nyugalmam semmi vállveregetés vagy bármi együtt érző szó, máshol sem volt így kívéve egy helyet, de most...
"ha lenne alkalmam változtatni valamin, hát az ez lenne. Sosem szabadott volna engednem, hogy beleszóljon az életembe."
Szóval igen, köszi ez nagyon jól esett...
Aztán meg nem is tudom mi értelme már ennek az egésznek, elhagyott a hittem vagy én hagytam el őt, esetleg a körülöttem lévők üldözték jó messzire.

Időméreg

"...hajdan egy törékeny csontú, csillogó szemű leány énekelt az ágya mellett. A lány nevét elfeledte már - pedig valaha csaknem nászágy lett abból az ágyból - de a dal vele maradt.

Elindult egy délutánban

ha vitorla se fehérlik

és észre sem vette az arcán lepergő könnycseppet. Harminc szívdobbanás - haja galambősz lett.

lehorgonyozni a Nagy-Vizeknél

kiinni őket fenékig.

Negyven szívdobbanás - arcában riasztóan mély árkokat vájt a rohanó Idő. Az a lány csak énekelt, szomorún...

Aztán tovább! Továbbhaladni

Vándor-vizekkel előre,

Ötven szívdobbanás - a hófehér haj csomókban hullott a földre.

míg fekete vérem a forrás.

nem gondolni az Időre!

Hatvan szívdobbanás - bőre megfakult, szemében vérerek kígyóztak, de ahova lesújtott, sikoltva hasadt a fém.

Hetven szívdobbanás. Senki sem látta a forgatag mélyén pergő-forgó, könnyes arcú aggastyánt: a Halál valódi arcát."

A Jedi visszatér ( :D )

Én azt hittem 260 Ft alatt lévő egyenleggel csak pár percet lehet telefonálni úgy 2-3-at de ez több volt mint 10 perc :D

Hát lényegében gondolom csak Te olvasod, igen TE, de ettől függetlenül úgy írok tovább mintha nem is neked írnék, de még is ;)

Szóval az egyetem...
nem tudom hogy kerültem oda, szerintem valamit elkavartak, nem érzem hogy ott lenne a helyem, én más világ vagyok, egy munkás paraszt, aki valahogy oda keveredett és most tuti kivéreztetnek a szadista "felsőbrendűek"

Bizalom, a bizalom az emberek számára mára csak egy bíztató, aprócska kis szó, de mivan ha valaki tényleg bízik és remél és a bizalmat úgy használja ahogy őt magát azt réges rég illenék?
Valószínűleg meglepetés...
Az életünk, döntéseink, elveink, érzelmeink néha ellentétesek, de akkor is képesnek kell lennünk a tisztán látásra. Úgy érzem egyre közelebb kerülök egy igaz hívő tökéletes példaképének a megvalósítására ( leszámítva azt hogy a harc, jó!!! :D ) annak ellenére hogy már réges rég akarva és akaratlanul is egyre csak távolodtam. Sosem ismertem könyörületet, megbánást, megbocsáltást, vagy akár csak esélyt adni másnak. Mindíg csak az erkölcs, a büszkeség. És most még is. Mindőn életem legfontosabb része, szembe került az emberrel kit alkottam, már nem voltam az a könyörtelen SS tiszt, csak egy szerelmes. De az érzés ettől még valós. A tényt kép követi, a képet pedig érzés. És ez az érzés a fájdalom volt, egy olyan fájdalom belül mi megnémított, pedig láttam ahogy üvölt és habzó szájjal dühöng valaki. És létezésem óta megingathatatlannak hit emberem pajzsát, min ez idág semmi sem foggot, minden mi érte lefolyt róla, mint nyári zápor a háztetőkről. A pajzsot önmaga felbőszült énje tépte szét mert nem volt semmi mi ellen zúdíthatta volna haragját. Most csönd honol, várja az újabb csapást mi eltiporhatja védtelen lényét vagy talán élete legfontosabb része kegyelmet bocsát rá a sors küldötje ként.

Ja, és egy jó tanács. a mobil azért van hogy magaddal hord :P

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen

Holnap lesz a szóbelim. Ma akartam rá készülni, de nem sikerült. Egy nap után végre ismét tudtam beszélni Vele. De mindek? Csak egy kérdést tettem fel, mire a reakció olyan mértékű és minőségű volt hogy a gyomrom görcsbe rándult. Se enni, se inni, nem hogy tanulni. Ott ülni egész nap a gép előtt és várni valami megváltásra de nem jő. Nem, nem jő mert szarik rád.
Csak egy rossz szokás és még is képes ekkora zűrzavart okozni. Azt modja csak baszogatom, nem csinálok mást csak baszogatom és át akarom formálni. Pedig nem akartam és nem is akrom átformálni, magától vedlett át gothból "normálisba" én egyedül a dohányzást elleneztem, ellenzem. Nem tehetek róla, zavar a füst, a csók íze, maga a gondolat. Azt mondta még beszélünk. Én vártam. Mindhiába. Fél 11-kor remegő kézzel, összeszorult gyomorral végre rávettem magam, hogy én hívjam fel. Már megint én. Mindíg én adjam be a derekam , mintha én lennék a hibás. De miért én? Mostanában azzal áll elém, hogy tudtam hogy dohányzik és mielőtt összejöttünk ezt mérlegelnem kellett volna. Nem gondoltam hogy ez ekkora problémát tud okozni. Szóval végül is felhívtam, úgy érezvén most nem is nekem kell cselekednem. És ő hol volt? Egy kocsmában, abban a kocsmában hol kérlelhetetlen, bunkó, kopasz, köcsög haverja folyton rányomul. És hát mi is futott végig az agyamon lássuk csak. Én otthon ülök kurva szarul, szörnyen érezvén magamat, míg ő nem törödve ezzel kocsmázik a barátaival és ráadásul a végére már egy sótlan, nyívákolós, baszogatógép lettem.
Gondolom ezek után még mindíg az én reszortom lesz a bocsánat kérés, de ez elfog maradni. És különbenis, mikor összejöttél velem, tudtad hogy egy "szent" vagyok még ha álszent is...
Így kialvatlanul, idegesen és rohadtúl nem oda figyelve tényleg jó lesz a szóbeli...

Vége

Ezennel ténylegesen lezárom ezt a mondhatni piár fogásnak készült, haszontalan irkálmányok kukáját. Ezen év első napján kezdtem, hogy jeleket csepegtessek el valaki számára. A cél megvalósult már 173 napja. Új cél lett. Az emberek figyelmét reám szegezni, de minden próbálkozás kudarcba fulladt, míg végül ráébredtem, útálom őket. Fáj hogy egyedül vagyok egy élettelen rideg szobában. Valószínűleg ez is engem tükröz, ezzé lettem, tehát ezt is teremtettem magam köré. Mindegy is ha jól sejtem most ezt is csak egy személy olvassa, ki miatt valószínűleg keletkezett ez a bejegyzés. Nem értesz és olyan dolgokat látsz mik nem léteznek. Úgy érzem ha rossz kedvem van fölösleges is beszélnünk mert csak tetéződik a baj. Mindegy szarok az egészre. Vége.

Lesz folytatás?

Álmaim és vágyaim már akkor halálra ítéltettek, mikor csenevész fejemben még csak homályként kúsztak elő. Már akkor… Azonban mit sem sejtettem, csak azt tudtam, hittem, hogy utam nehezebb lesz bárki útjánál, hogy utam szebb és igazabb lesz bárki útjánál. De ma már látom tévedtem. Utam nem szebb, mert a világ melyben élek, a test miben születtem, képtelen arra a szépségre mit eltökéltem. Igazabb? Mindenki mást tart igaznak, vannak kik szenteskedőnek, vannak kik puhánynak, vannak kik őrültnek tekintenek. Senki másnál sem lehet igazabb az ösvény mit elkezdtem járni. Sajnos , rá kell jöjjek magam számára sem igaz… A képek, az álmok, a vágyak, hogy egyszer csillogó páncélba öltözött hős leszek, egyszer gondtalanul élek a természet befogadottjaként, a természettel együtt élek, hogy sötét énem bárkin átgázol, könyörtelenül nyit fel nyaki ütőereket, hogy vad énem bármit legyőz, bármire képes mit eltökél. Nem…
Kezdem elhinni, én is csak egy vagyok a sok közül, egy ki körmével kapargatja verme falát, mi csapdába ejtette halálig. A körmök leszakadnak, a remény elszáll, a segítség nem jő. Ez a világ nem a megértéséről és a segítőkészségéről híres.
Azt hiszik a vermet én ásom, ebben talán még van is gazság, de az hogy én ott tökéletesen jól érzem magam és büszke vagyok,, mert senki sem mer utánam ugrani óriási nagy tévedés. Erősnek hisznek, mert erősnek látszom, ezt a képet nem fogom csak ezért megváltoztatni, hogy valaki végre felém forduljon. „Mit ér a segítség, ha kérni kell azt?” A páncél kitart, a hús megrohad. Én is ember vagyok hibákkal és fájdalmakkal. És csak, hogy lásd, mit sem érek, nem írok tovább, ha rajtad kívül senki sem szól hozzá. „A Védelmezőket ki védi?” Bár ki tudja, lehet ez is csak egy nagyképű titulus tőlem…


Ami voltam.





Ami lenni akartam





Ami meghalt bennem




Aminek látom magam




Ami vagyok





Mond meg, Te minek látsz!

Dequator Marses: Magányban, szobámban

Alkonyodik.
Vérszínben fürdő
arcomon vonásaim
a múlt halovány
kísértetei sápadnak.
Könnycseppek.
Életem férgektől nyüzsgő
gyümölcsei rajtam tapadnak.
Átkok.
El nem múló fájdalom
lüktet múltam mélyén.
A szél kacag.
Fülembe sivít, romlást suttog
sötétben fojtogató falak közén.

Szerelmem alkotása :)